Református főgimnázium, Debrecen, 1927

8 Alapíge ; János XVII. 22. .,Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek." Szeretett Gyülekezet! A szent leckét Jézusnak abból az imádságából vettem, amelyet halála előtt bocsátott mennyei Atyjához. Ebben az imádságban foglalkozik magával is. Bizonyságot tesz Isten elölt affelől, hogy ismeri a küldetését, tudja a hivatását. Égre emelt szemeiből és szavaiból csodálatos hatalmának öntudata árad : ,,Te hatalmat adtál nékem minden testen, hogy örök életet adjak mindennek, amit nékem adtál. Az pedig a: örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Isteni és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsőítettelek Téged a földön : elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál, hogy végezzem azt és most Te dicsőíts meg engem, Atyám, Te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam Tenálad a világ létele elölt." A hivatását tehát abban látja, hogy örök életet adjon mindazoknak, akik mint egy test vannak vele összeszerkesztve lelki egységben. Örök élete csak annak lehet, ami igazság. Örök életű vagy az, amibe életté megy át az igazság, vagy ami az igazságba megy át életté. Ezért állítja Jézus az örök élet meghatározásának homlokzatára az igaz Istennek megismerését, vagyis mindazoknak az igazságoknak megismerését, amelyek az Isten lényegéből akár mint beszédbeli, akár mint alkotásbeli, cselekedetbeli kijelentések származnak. A világnak temérdeksége, létele, élete a benne a lélek szemhatárán is túlterjedő végtelenség, a törvények, amelyeknek még az állatban, a fában, a kőben is van igazság-lelke ; a szentírás a maga sérthetetlenségével, hogy belőle egy pont sem múlhatik el, nem változhatik meg, még akkor sem, ha a világ alkotmánya összeomlanék, elmúlnék is, mind, mind az Isten tökéletes lényegéből áradnak, Őtőle jönnek s Őbelé,térnek vissza, mint igazság kútforrásába, örök igazságba. Ez az élet, ez a nyomorult földi élet, amelyre több, kevesebb joggal elmondhatta bölcs Salamon, hogy ,,hiábavalóság és lélek gyötrelme", mikor fenékig kiürítette édes és keserű kettős poharát; ez az élet, ez a világ, amellyel Jézus a maga országának eredetbeli közösségét megtagadja : ,,Az én országom nem ebből a világból való", ez az élet, amelynek általunk való megtartása éppen az elvesztését jelenti, ez az élet, amelynek csak a feláldozása ér valamit, ez az élet a nyomorúságok szemétdombjáról, a bűnök fertőjéből is felemelkedhetik az örök élet valóságára és méltóságára, ha közösséget kap és vállal az igazsággal. Az életnek az igazság dicsőséget, örökkévalóságot ad. Tehát az igazság dicsőséget von maga után. Az igazság magában is dicsőség, mert nem lehet legyőzni. Elnyomhatják,