Református főgimnázium, Debrecen, 1927

17 tesi minőségen és alkalmi megbízatáson kívül is jogcímet ad. Ez pedig az, hogy a testi és lelki leszármazás jussán, tudomásom szerint legalább három s talán még több nemzedékre visszamenőleg, legközelebbről pedig drága édesatyám és boldogemlékezetü nagyatyám révén én is boldogan és büszkén vallhatom magamat a Schola Illustrissima gyermekének. Ennek is éreztem magamat világéletemben s lelkemből mondom, hogy egyáltalán nem most, alkalmilag fedezem föl magamban ezt a megszentelt és megáldott hereditárius vonást. Különböző, nem is csak református, felekezeti iskoláknak voltam növendéke s Nagy-Magyarország református egyházának különböző pontjain volt alkalmam munkálkodni Isten dicsőségéért és Krisztus királyságáért; de mióta az eszemet tudom, mindig és mindenütt úgy igyekeztem élni és munkálkodni, hogy meglássék rajtam a debreceni kollégium nagy lelki családjából való származásom és az ezért való szünetlen háládatosságom az én teremtő Istenem iránt. Telt pohárral és tele szívvel nem kívánhatok ez alkalommal jobbat a kollégiumnak, nagyszerű szellemi vezérkarának és volt diákjai Szövetsége most megalakult zászlós táborának úgy a magam, mint a tiszántúli református egyházkerület nevében, mint azt, hogy a magyar szent korona ősi határai között és még azokon túl is folyvást nőttön-nőjjön s a tenger fövenyéhez és az ég csillagaihoz hasonlóan megszámlálhatatlanra szaporodjék necsak a kollégium közvetlen tanítványainak a serege, hanem az olyan minden rendű, rangú és hitvallású jó magyar embereké is, akik ugyan közvetlen tanítványainak vagy munkásainak nem nevezhetik magukat, de akik szellemi átöröklés vagy egyéb erőteljes hatások révén mégis letörölhetetlenül magukon hordozzák szenl és sugárzó anyajegyét s életükkel és munkájukkal a halhatatlan Alma Mater történelmi dicsőségének örökzöld koszorújába fonnak be egy-egy, akármilyen szerényke, mirtuszágat. Talán mondanom sem kell, hogy ez a kívánságom teljesen azonos azzal a ma mindnyájunk szívében ott lüktető forró óhajtással, reménységgel és imádsággal : legyen a debreceni kollégium hasonlíthatatlan és fölülmulhatallan erőtényezője Nagymagyarország föltámadásának s ennek előfeltételeként a magyarság szellemi és erkölcsi újjászületésének !" Dr. Vásári] István h. polgármester tartalmas felköszöntőjében rámutatott a kollégium négyszázados múltjára. A kollégium bölcsőjénél ott állt Debrecen városa, mely nemcsak a költségeket fedezte, de a tanárokat is alkalmazta. Amint a magyar történelmet — mondotta — a reformáció története nélkül megérteni nem lehet, ép úgy Debrecen történetét is csak az ismerheti, aki megérti a kollégium történetét. Dr. Magoss polgárFőgimn. értesítő. 2