Református főgimnázium, Debrecen, 1927

10 reztek volna reá, mint ahogy a szülő szeretete, jósága, nagysága és dicsősége átveti fényét a gyermek életébe, hogyha nem is mindig örömmel, de kötelesség szerint, vagy legalább is szégyenében nemesebb életre határozza el magát. Jézus dicsőségének ez az előlegezett kegyelmi közöltetése megtéréshez illő gyümölcsöket terem a megtérés illő gyümölcseit termelők között, a közösség szent lelki gazdaságát, szellemi egységét, az eszmények együttes imádatának, az érzelmek azonosságának családi házát építi meg, amelyben közös igazság, közös cél, közös munka, közös szolgálat, közös küzdelem, közös szenvedés, olykor közös gyász, olykor közös dicsőség képezi a rokonság kötelékeit. Mindenki egy, mint egy Az, akiből a szenl közösség lelke kiindult. És ez a lélek keres. ,,Nem azt keresem, ami a tietek, lianem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülök a gyermekeknek" — mondta Pál apostol és így folytatja : „Én pedig nagy örömest áldozom és esem áldozatni a ti lelketekért; még ha ti, akiket én igen szerelek, kevésbbé szeretlek is engem." Szeretett Gyülekezel ! Én azt hiszem, hogy akár amikor Jézusnak, akár amikor Pál apostolnak bizonyságtételéről szólottam, mindnyájan megéreztétek, hogy rajtuk keresztül a debreceni Kollégiumról szólok. Mint Jézus a maga felülmúlhatatlan dicsőségét minden érdemből való viszonos következtetés nélkül árasztotta ki az emberekre, amint Pál apostol sohasem azokat nézte, akikhez megy, hanem azt, aki küldte őtet; sohasem azi, hogy lesz-e visszafizetés, hanem csak azt, hogy minél többet fizethessen ő : úgy a debreceni Kollégium is ősi dicsősége önzetlen árasztásának varázsával vonta fénykörébe azokat, akiknek életén volt legalább egy parányi tükörcserép visszasugározni a nyert világosságokat ; melengette, táplálta anyai kebelén válogatás nélkül a háládatosokat és azokat is, akik könnyhullatás, kegyeletes emlékezés és viszontszolgálat lelke nélkül, lelketlenül vettek búcsút a kapufélfájától. Hogy századok folyamán az evangélium tiszta világosságainak hü önzéséért, bőkezű terjesztéséért, a tudomány hatalmának : a szabadságnak hitből-hitbe, lélekből-lélekbe, életbőléletbe adásáért, a nemzeti eszme, nemzeti nyelv, nemzeti hagyomány, eszmény, cél, jövendő diadalmas kibontakozásáért költői álmodással, tudományos ébredéssel, nappal dolgozva, éjjel vigyázva, harcban vérezve, békében építve, értelemmel megfontolva, érzelemmel lángolva, a hivatásért szenvedve, a hittel vigasztalódva mennyit áldozott : az a becsületes szívek hústáblájára s a világtörténelem aranylapjaira be van írva, a hamisság átértékelése ellen is biztosítva kitörölhetetlenül. Hogy ebben az áldozásban mennyi fényt és dicsőséget szerzett, azt tudjuk