Református főgimnázium, Debrecen, 1926

6 nak sikerét és elismerését látja. Ha nem kell azt tapasztalnia,, amit a költő mond, hogy a tanító „bére vadméz, szőrköntös és fejére kő, de mégis hogy nem értik, az lész a gyilkoló, a leverő" (Tompa). Ha kő helyett pálmakoszorút tesz fejére a hatóság és társadalom s a megértő tanítványok mindennél drágább hálája és szeretete kíséri őt útjában. Hadd legyünk abban a boldogító hitben, hogy azokat, akik a mai ünnepélyre összegyűltek, ilyen érzés és törekvés hozta ide. S tegyük még hozzá a kartársi közösséget, belső együttérzést és szíves ragaszkodást, mely az egy pályán működőknek nemcsak éltető eleme, hanem jóleső, kedves jutalma is. Ritka alkalom, hogy egy iskola tanári karának egyszerre három tagja érje meg 25 éves jubileumát. Ez a ritka alkalom jutott most osztályrészéül a mi gimnáziumunknak s azért is ragadtuk ezt meg, hogy ünnepélyes keretek közt mutassuk fel ennek iskolánk életében kiváló jelentőségét. Nemcsak jubiláns kartársainknak kívánunk tisztességet tenni, akik szerényen igyekeztek maguktól elhárítani az ünnepeltetést, hanem bennük és az ő személyük által megbecsülni az iskolát, a tanári állást, a társadalom- és nemzetnevelő szolgálatot, amelyet egy negyedszázadon át híven és eredményesen teljesíteni olyan érdem, amely előtt lehetetlen elismeréssel meg nem hajolnunk. S az ünnepeltek iránt való tiszteletünk és elismerésünk csak fokozódhatik, ha meggondoljuk, hogy nemcsak az iskolában tettek a hazának hasznos szolgálatokat, hanem mint katonák mindhárman a rettenetes világháborúban is küzdöttek és szenvedtek a hazáért. Közülök dr. Szeremley Béla lépett ki legelőször a közélet terére. Középiskoláit H.-böszörményben Kisújszálláson végezte, az egyetemet Kolozsvárt. Szaktárgyaiul a classica-philologiai disciplinákat választotta s mindkét tárgyból kitűnő képesítést nyert. Doktori diplomát is szerzett szintén a legelső rangú, summa cum laude fokozattal. Már az 1899—900-ik isk. évben töltött egy évet, mint h. tanár a szászvárosi Kun-kollégiumban, de megszakítás nélküli tanári működésében akkor kezdhette meg igazán talentumainak gyümölcsöztetését, amikor 1901-ben hat pályázó közül egyhangúlag gimnáziumunk latin-görög tanszékére választották meg rendes tanárnak. Ez idő óta, tehát 25 éven át ebben az iskolában nevelte és tanította a tudományszomjas ifjak egész seregét. Maga is folyton gyarapította szakismereteit és tudományát nem pusztán itthoni önképzéssel, hanem külföldi egyetemeken és nagyobb tanulmányutakkal is. Az 1903—04. tanévben a német egyetemeket látogatta s Hellász classzikus földjén és fénydús ege alatt tett körutat, a folyó évi nyári szünidő jórészét pedig Itália nagyobb városainak, ókori műemlékeinek, műkincseinek, kép- és szobortárai-