Református főgimnázium, Debrecen, 1925

II. Iskolánk múltja. Keletkezési évéül 1549-et vehetjük. Ekkor alakult át a reformáció iskolájává a város középkori triviális intézetéből. Első rektora Dézsi András 1549—1552. Az iskolát hosszú ideig a város tartotta fenn, azután a debreceni református egyházzal együttesen ápolta és kormányozta. Az iskolai törvényeknek aláírt, a mai gimn. hetedik osztályú es azon felül levő tanulók névsora 1588-tól kezdődőleg van meg, szakadatlan egymásutánban, a kollégium könyvtárában. Az első fennmaradt iskolai törvény az 1657-ik évből való. A gimnázium (1—VI. o.) növendékeiről 1816-tól kezdtek évenkénti rendszeres katalógusokat vezetni. Ezek szerint a rendes tanulók száma 1816-tól 59,761. A hatosztályú gimnáziumban a rector scholae vezetése alatt segédtanítók (collaboratorok), később ú. n. köztanitók (publicus praeceptorok) tanítottak egészen 1853-ig,. amikor az iskola az Entwurf kívánalma szerint nyolc osztályú lett rendes tanárokkal. Első igazgatója Kovács Pál. Előzőleg már a XVIII-ik század végén a tiszántúli református egyházkerület vette gondjaiba s azóta mindmáig ez a fenntartó- és kormányzótestülete.. Az első érettségi vizsgálat az 1853—1854. tanév végén tartatott az intézetben. 1861-től 1873-ig újra hatosztályú az iskola. Ekkor fejlesztetett ismét nyolcosztályú főgimnáziummá. A folyó tanévben az igazgatón kívül 20 rendes, 3 helyettes, 2 óraadó tanárral és 13 osztállyal (az öt alsó párhuzamos) működött. 1913-ig a régi kollégium épületében volt elhelyezve, attól kezdve egy díszes, külön új épületben foglal helyet, mely mintaszerű berendezésével és felszerelésével méltán egyik ékessége és büszkesége a hazai kulturális intézeteknek. Sok hírneves tanára közül a következőket említjük fel r Szegedi Gergely (1559), Félegyházi Tamás (1568—70), Szilvásújfalvi Imre (1596—1599), Alvinczi Péter (1601 — 1603), Milotai Nyilas István (1603—1604), Medgyesi Pál (1631 — 1634), Komáromi Csipkés György (1653—1657), Martonfalvi György (1660— 1681), Szilágyi Tönkő Márton (1670—1700), Maróthy György (1738—1744), Szilágyi Sámuel (1742—1759), Hatvani István (1749—1786), Sinai Miklós (1760—1791), Budai Ésaiás (1794— 1821), Ercsey Dániel (1805—1836), Péczely József (1815—1849).