Református főgimnázium, Debrecen, 1925

7 amerikai magyar egyházak: reformátusok, római és görög katholikusok, ágostai evangélikusok. A magyarság szempontjából a legjelentősebb az amerikai magyar református egyházak szervezése, melynek előmunkálatait misszionárius lelkészeink kezdették meg. Debreceni diákok mentek ki elsőben erre a szent munkára. Kecskeméthy Ferenc, később itthon békési lelkész, majd az ő nyomában az élénk és agilis Harsányi Sándor talán a legrégibb ma is működő amerikai magyar református pap. A német eredetű Reformed Church in the U. S. karolta fel híveink lelki gondozását s fizette a misszionárius lelkészeket, akik 1890-ben már hatan voltak és a szétszórva élő reformátusokat fáradságos munkával igyekeztek összetartani s hitökben megőrizni. A nagyobb városokban lassanként önálló egyházak szervezkedtek, úgy, hogy 1896-ban már eljöttnek látta az időt négy buzgó lelkész egyházmegye szervezésére. Nemsokára azonban az angol-skót eredetű amerikai presbyterianus egyház (The Presbyterian Church in the United States) is rendszeres missziói munkát kezdett a magyar reformátusok között, amely aztán súrlódásra és vetélkedésre adott alkalmat. A két nagy egyházi alakúlat között megoszló magyar gyülekezetek olyan aggodalmas felekezeti villongást folytattak, amely református egyházunk egyetemes konventjét közbelépésre késztette. Egyházkerületünk főgondnoka, gróf Degenfeld József vállalkozott arra, hogy az Unió magyar református gyülekezeteit meglátogatja s az amerikai nagy egyházi szervezetek vezetőségével is érintkezésbe lép. Ezt a feladatot 1904-ben páratlan áldozatkészséggel és ügyszeretettel végre is hajtotta. Útjának eredményeként megalakult a magyarországi református egyház fennhatósága alatt álló amerikai magyar református egyházmegye, melyhez idővel több-több egyház csatlakozott, úgy, hogy a világháború előtt már két egyházmegyére, keletire és nyugatira, oszlott. A keletiben volt 16 anya- és 4 társegyház, a nyugatiban 12 anya- és 5 társegyház. Hazánkban képzett, derék lelkészek mentek ki az amerikai egyházakba s vitték azokat előre a felvirágozás útján. Hadd említsem fel a debreceni diákok közül dr. Kuthy Zoltánt, dr. Nánássy Lajost, Csutoros Eleket, dr. Tóth Sándort, Baja Mihályt, Virágh Istvánt, aki kollégiumunkban ösztöndíjalapítványt is tett, Harsányi Lászlót, Kovácsy Kálmánt, Thegze Lászlót, Vajó Sándort, Ludmán Sándort, Harsányi Istvánt, Kovács Mihályt, Kuthy Bélát, Csépke Istvánt, Erdei Károlyt, dr. Papp Gézát, Melegh Gyulát. Nagy Emilt, Borsy Kerekes Györgyöt, Kerekes Bélát, Kovács Bélát, Daróczy Sándort. Akkor jött a nagy világkatasztrófa, a szörnyű háború, amely az amerikai egyházakat végkép leszakította a magyarországi református egyház testéről. Recrudescunt vulnera... Ma ezer sebből vérzünk és elárvult amerikai véreink is ezer bajjal küzdenek. Nem a paizsos férfiúval, mert hiszen a dolgos és takarékos amerikai magyarság a gyárakban és bányákban szép fizetést kap, meg is