Református főgimnázium, Debrecen, 1925

32 különböző jótékony célokra valő gyűjtésekkel ez évben már kevésbbé zaklatták és terhelték iskolánkat, amiben, kétségtelenül, része van a debreceni középiskolai igazgatók egyértelmű állásfoglalásának is, melynélfogva e/.eket a gyűjtéseket, mik nem a tanulók feladatai, a lehető legszűkebb határok közé korlátozták s a mutatkozó túlzásokkal szemben teljesen egyöntetűen jártak el. Az ifjúság a Jókai-síremlékére 772,000 K-t, az árvízkárosultak felsegitésére a tanári karral együtt 1.662,000 koronát adakozott. Kisebb adományokkal is járult egyes jótékony célokhoz. d) Tanulmányi előmenetel, fegyelmi állapot. A tanulmányi előmenetel általában kielégítőnek mondható, azonban, főleg a felső osztályok növendékein még mindig észrevehető a háború és forradalmak által felkeltett kedvezőtlen hatás és az alapjaiban hiányos készület eredménye. Az elégtelen tanjegyet kapott rendes tanulók százaléka 22'78, a magántanulóké 57'57. ' Magaviselet tekintetében ez évben is sajnosan éreztük, hogy társadalmunknak még mindig mutatkozó, kóros jelenségei és a nem egészséges közviszonyok a felnövekvő ifjúságra is hatással vannak. A tanári kar a bajokat tapintatosan, de ha kellett, erélyesen igyekezett ellensúlyozni. Nagyobb fegyelmi vétség, mely a tanárkar beavatkozását tette szükségessé, két esetben történt. Az első az internátusban előfordult s egyik internátusi felügyelő-tanár ellen irányult nagyobbmérvű kihágás volt, mely az internátusi tanulók szigorú megbüntetését vonta maga után. A második esetben egy tanulót megdorgálásra ítélt a tanárkar, egy másikat pedig az intézetből tanácslólag elutasított. Osztályfőnöki és igazgatói intések már nagyobb számban fordúltak elő. Egészben véve azonban a fegyelmi vétségek nem haladták meg a normális mértéket s okai nem erkölcsi romlottságban, mint inkább ifjúi meggondolatlanságban és a felburjánzott társadalmi zabolátlanságban keresendők. E) Alapítványok és adományok az iskola vagy a tanulók segélyezésére és jutalmazására. a) Alapítványok. Ez évben alapítványaink az Ifj. Segítőegyesület és a cserkészet javára tett s már említett alapítványokon kívül a következő gyarapodást mutatják: 1. Balogh Ambrus, sarkadi lelkész, nyug. esperes egy szegénysorsú, jó előmenetelű növendék részére konviktusi segélyként 10 millió koronás alapítványt tett. 2. Huszti Mihály, ózdi bányamérnök szegénysorsú, jó tanuló részére 2 millió koronát adott ösztöndíj-alapítványúl. 3. A takarékpénztárban kezelt ifj. Kiss Ferenc-féle alapítvány 2.500,000 koronára növekedett.