Református főgimnázium, Debrecen, 1924

Jókai. ti A gimnázium 1925 február 18-iki Jókai-ünnepélyén elmondotta: dr. Zsigmond Ferenc.) A költészet kalendáriuma is tud „szent" évekről, mikor : lélekben zarándokúira kelnek a világ minden tájékáról azok, akik hisznek a költészet égi származásában, hisznek a költők messiási elhivatottságában. Az idei esztendő ilyen szent év, s a kegyes zarándokút egy szőkefűrtű, kékszemű kis gyermek bölcsőjéhez vezet, akiből a magyar géniusz egyik legdicsőbb megtestesülése, a magyar nemzetnek, sőt az egész emberiségnek egyik legszuggesziívebb hatalmú költő-prófétája lett. A szent év hangulata vesz erőt rajtunk, mikor megindulunk zarándokútunkon. Sajnos, csak képletes módon, csak lélekben teheti meg nemzetünk ezt a hódoló betlehemi útat, mert az a hely, ahol a mi próféta-lelkű nagy mesemondónk bölcsője ringott, azóta immár nem a mienk, ottan ma Heródes uralkodik. De ez a szomorú körülmény is valahogy csak még erősebbé teszi ránk nézve azt az analógiát, amely a mi mostani ünnepünk hangulatát oly természetes rokonságba avatja a világ legnagyobb prófétájának, az emberiség megváltójának, az igazi Messiásnak a születési ünnepével, a karácsony-ünnepnek a páratlan gyöngédségü költészetével. Azon a betlehemi szent éjszakán megfordult a világ rendje. Királyok hódoltak az istálló jászolában fekvő csecsemő előtt, mert az a kis gyermek az ég küldöttje volt, az ő országa nem e világból való volt.. . De hiszen bizonyos értelemben minden újszülött gyermek az ég küldöttje, a gyermek-lélek országa sohasem e világból való s csakugyan, karácsony estéjén egynehány órára felfüggesztődnek manapság is a tapasztalati élet törvényei, az embervilág középpontjában a kis gyermek kerül, minden őérte van, bezárt ajtón, bezárt ablakon át csodálatos módon szemkápráztató tündérfa kerül a szobába, a csengettyű szavára megnyílik a bezárt ajtó s a kis gyermek boldog ámúlattal győződik bele a csodák valóságába... Tudjuk, hogy ez a boldog, naiv gyermekség milyen rövid ideig tart, úgyszólván csak addig, míg abból a karácsonyi csodákkal telt szobából ki nem lép a gyermek. Mihelyt kilép onnan, mihelyt az ő kegyes csalásokkal dolgozó szülein kívül 1*