Református főgimnázium, Debrecen, 1923

I. Iskolánk múltja. Keletkezési évéül 1549-et vehetjük. Ekkor alakult át a reformáció iskolájává a város középkori triviális intézetéből. Első rektora Dézsi András 1549—1552. Az iskolát hosszú ideig a város tartotta fenn, azután a debreceni ref. egyházzal együttesen ápolta és kormányozta. Az első fennmaradt iskolai törvény az 1657-ik évből való. A hatosztályú gimnáziumban a rector scholae vezetése alatt segédtanítók (collaboratorok), később köztanítók (publicus praeceptorok) tanítottak egészen 1853-ig, amikor az iskola az Entwurf kívánalma szerint nyolc osztályú lett rendes tanárokkal. Első igazgatója Kovács Pál. Előzőleg már a XVlH-ik század végén a tiszántúli ref. egyházkerület vette gondjaiba s azóta mindmáig ez a fenntartó- és kormányzótestülete. Az első érettségi vizsgálat az 1853/4. tanév végén tartatott az intézetben. 1861-től 1873-ig újra hatosztályú az iskola. Ekkor fejlesztetett ismét nyolcosztályú főgimnáziummá. Ma 20 rendes tanárral és 12 osztállyal (a négy alsó párhuzamos) működik. 1913-ig a régi kollégium épületében volt elhelyezve, attól kezdve egy díszes, külön új épületben foglal helyet, mely mintaszerű berendezésével és felszerelésével méltán egyik ékessége és büszkesége a hazai kulturális intézeteknek. Sok hírneves tanára közül a következőket említjük fel: Szegedi Gergely (1559), Félegyházi Tamás (1568—70), Komáromi Csipkés György (1653—1657), Martonfalvi György (1660-1681), Maróthy György (1738—1744), Szilágyi Sámuel (1742—1759), Hatvani István (1749—1786), Sinai Miklós (1760—1791), Budai Ésaiás (1794—1821), Péczely József (1815—1849), Kerekes Ferenc (1823—1856). Az újabb korban elhaltak közül: Imre Sándor, Ladányi Gedeon, Szegedi Sándor, Békési Gyula, Tóth József, dr. Öreg János, Géresi Kálmán, Sinka Sándor, dr. Nagy Zsigmond stb. A publikus praeceptorok között a kiváló emberek száma háromszáz esztendőn át egész légió. 1873-tól kezdve a nyolcosztályú intézet igazgatói a következők: Szegedi Sándor (1873—4), Kovács János (1874-1876), Márk Pál (1876—1877), Békési Gyula (1877—1884), Tüdős János (1884—1894), Dóczi Imre (1894-1898), Sinka Sándor (1898— l*