Református főgimnázium, Debrecen, 1913

I. A főgimnázium új épületének felavatásán mondott imádság és beszédek* 1914 június hó 3. Dr. Baltazár Dezső püspök imádsága. Mindenható Isten ! Mennyei édes Atyánk ! Teremtő, megtartó és igazgató Lélek, ki világot teremtettél s rendező vigyázással ott lebegtél az ősvizek felett, ki fényességre teremtetted a napot, az embert élő lélekké és a lelket világosságra : légy áldott, hogy a Te világosságod által világosságot látva, lélekben és igazságban imádhatunk Téged. Érezzük, hogy bennünk a Te lelked az, ami értelmet ad (Jób XXXII. 8.), érezzük, hogy ez a lélek a magasból töltetett ki reánk (Ézs. XXXII. 15.), mert szüntelen a magasba vágyik. Minél nagyobb hatalommal tudja lábai alá vetni a világot, annál tisztább istenfélelem szorongásával keresi az útat Tehozzád az égbe. Minél magasabbra emelhetné koronáját, annál mélyebb alázatossággal hajtja meg magát széked előtt, mert érzi, hogy bölcsességének kezdete is, folyása is, vége is a Te félelmed. Ezt a bölcsességet a Lélek gondolata adja, ami élet és békesség (Róm. VIII. 6.), a tudomány csak vezet reá, mert a tudomány csak világosság és életnek útja. (Péld. VI. 23.) A világosságnak és az élet útjának szántuk ezt a házat, de egyben bölcsességszerző helynek is, hol neved tiszteletének akarunk állandó oltárt építeni s neved dicsőségének fényét öregbíteni. Mert tudjuk, hogy elvész az a nép, mely tudomány nélkül való (Hós. IV. 6.), de azt is tudjuk, hogy a hitetlenre halálnak-halálával sújtasz. (Ezék. XXXIII. 8.)