Református főgimnázium, Debrecen, 1912

28 sanyarúság és mezítelenség. Panaszra hiába ment ; az államot csak az adóvégrehajtó képviselte, mert az úriszék vele szemben igaztalan volt ; ha hozzá fordult a földesúr Lulkö ve telesei ellen, neki sohasem adott igazat s a kormánynak pedig nem volt kellő hatalma a törvény erejét éreztetni a hatalmaskodókkal. Sőt épen az erdélyi vajda Báthory, a törvény őre az, ki a legnagyobb mértékben visszaélt hatalmával, s „azzal fenyegette az elnyomottakat, hogy két feje legyen annak, ki őt a királynál bevádolni bátorkodik. Utóda Drágfy Bertalan pedig keresztrefeszítés, karóbahúzás, máglya és más hasonló eszközökkel szedi be az önkényes adót s csendesíti le az emiatt lázongó népet".

1 Mások meg a maguk javára foglalják le a közjóra fordítandó adót, a királyi jövedelmeket.

2 Ezek a főurak magukra nézve jövedelmezőbbnek, gazdaságosabbnak tartották a békés köznép kizsákmányolását. Jobbágy és földesúr között vajmi kevés lelki kapcsolat volt, társadalmi pedig semmi s ez még inkább eltávolította őket egymástól és növelté a jobbágyok elkeseredését, gyűlöletét a földesurakkal szemben. Csak most látta a nép, hogy ki volt Mátyás király, kit vesztett benne ! Csak most tűnik fel előttük igazi nagyságában ! A meggazdagodásnak, a nemzeti fellendülésnek milyen nagyszerű lehetőségei nyilnak meg, ha Mátyás belügyi politikáját folytatják, hiszen halálakor minden mód meg volt ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés, békés úton való megrősödés a már megkezdett útját tovább egyengessék a munkás nép előtt ! A munkás magyar paraszt már természeténél fogva szereti hazáját, szereti a vele jól bánó, őt megbecsülő földesurat, de az ő érzékeny szívében is keserű fájdalmat kelt zaklatása, jogtalan elnyomása. Sorsuk bizony szomorú és fölháborító volt és nem csuda, ha a legelső alkalmat megragadta bosszúja kitöltésére. Midőn 1514 ápril 16-án a törökök elleni keresztes hadjáratot kihirdették : a föld népe lelkesedéssel hallgatta az alsóbb papságot s egész seregével özönlött a kereszt felvételére. Hiszen, mint a keresztes háborúk idején, „inség" és nyomorúság, betegség és jobbágyság elől ki ne akart volna megmenekülni, ha nemcsak lelke üdvösségével, hanem azzal is kecsegtették, hogy családja 1 Horváth M.: Kisebb tört. munkái. I. k. 257—258. 1. 2 Horváth M.: Magyarország tört. 3 k. 270 1.