Református főgimnázium, Debrecen, 1912

23 folyamán a munkásság helyzete nemhogy javult volna, sőt napról-napra rosszabbodott, mert egyfelől, ha törvényben nem is, de a valóságban teljesen földhözkötött volt, másfelől pedig a feudális rendszerből származó tized, kilenced, robot s az ezerféle földesúri jog és az egyre növekvő adó óriási teherként nehezedett vállára. Éjjet-napot összetesz, fut-fárad, hogy mindenféle kötelezettségének eleget tegyen. De midőn a földesurak dicsvágya, kielégíthetetlen kapzsisága, önzése végveszéllyel fenyegette a közérdeket; midőn az ország egyes vidékein, különösen Erdélyben, Lépes György püspöknek 1437-ben, a tized behajtása körül tanúsított visszaélései elviselhetetlenekké tették helyzetét s létérdekét alapjában támadták meg : fellázadt s nyers erejével felforgatással fenyegetett mindent. A felkelő parasztok szabadkoztak, hogy ők lázadást készítettek volna, mert a fölkelést — szerintök — a püspök és a nemesek által teremtett elviselhetetlen állapotok szülték. Ők a szent királyok által már régen megengedett, de idő folytán teljesen elnyomott szabadságuk visszaszerzésére fogtak fegyvert, s minden állami, egyházi és úrbéri terhet szívesen fizettek volna a törvény korlátain belől, a földesúri önkény kizárásával.

1 A lázadás keltette vihar hatalmas visszhangot ébresztett a nemzetben s az erdélyi földesurakat pedig szívós ragaszkodásra, a magyarok, székelyek és szászok uniójára serkentette, minek eredménye a lázadás leverése volt. A háború következménye pedig a feldúlt és elpusztított családi tűzhelyek ezrei; az özvegyek és árvák panasza, gyermekeiket sirató szülők fájdalma, a gond, a nyomorúság és a panasz jajszava, továbbá a megfogyott erdélyi magyar jobbágyság pusztúlásnak indulása és a havasokról aláözönlő oláhság térfoglalása ; ezzel kezdetét veszi Erdély oláhosodása. A lázadás leverésével a földesúr és jobbágy közötti ellentét nem szűnt meg. A földesurak ezután még kevésbé törődnek a becsületüket is elvesztett jobbágyok sorsával, „kik csakl437 után jutván keményebb szolgaságba, lassankint veszni kezdének".

2 Helyeiket a havasokról leszálló és a gyakori török támadások elől menekülő oláhok foglalják el, akik a mai Krassószörény, 1 Gombos A: Az 1437-iki parasztlázadás története 91. 1. és Acsádi i. m. lo4. 1. 2 Hunfalvy P. : Az oláhok története, II. k. 100. 1.