Református főgimnázium, Debrecen, 1909

19 külömbözők a vélemények. Hogy a sok közül egyet említsek, az egyik álláspont az, mely, mint a reáltárgyakkal azonosat s a vele járó praktikusságot látva csak mint olyan tárgyat fogja fel a rajzot, melyre a mindennapi életben lépten-nyomon szükség van. Ezen nézet szerint a középiskolai rajztanítás célja, a folytonos gyakorlat útján, a rajz iránt legkevésbé fogékony tanulóknak is olyanná való kiképzése, hogy majdan a rajzot, mint hasznossági tényezőt alkalmazhassák. Ez a fent említett nézet teljesen azonos azzal a felfogással, mely nemcsak a rajztanítás, de egyáltalán a középiskolai tanításban nem lát egyebet, mint a felsőbb iskolákra való kiképzés eszközét. Az én felfogásom és meggyőződésem szerint az intelligenciának lehető legszélesebb körű fejlesztése, kimívelése egyik főcélja a középiskolának s ebben mondhatnók legelementárisabb erővel, a hangulati hatások útján elért nemes és mély érzelmek fölkeltésével, a művészi alkotás, nevezetesen a szépirodalom, a zene és a rajztanítás veszi ki részét. Az intelligenciának egyig legfontosabb tényezője a jó ízlés érvényesülése. A középiskolákban tanított rajz, úgy a geometriai, mint a művészi, (rossz kifejezéssel szabadkézi rajz), de különösen az utóbbi, a leghathatósabb előmozdítói a jó ízlésnek. A gyermekben megnyilvánuló minimális szépérzéket a középiskolai rajztanítás viszi lépésről-lépésre előbbre, az segíti, az ragad meg minden módot arra, hogy a szépet mindenhol megtaláltassa, hogy azt mindenben élvezni tanítsa. — A reáliskolának a gimnáziummal szemben nagy fölénye, hogy a művészi rajz, mint kötelező tárgy a legalsóbb osztályokba is be van véve, s az mindvégig megmarad, mint rendes tárgy, egyszóval a szépérzék fejlesztését maga elé tűző ezen fontos tényező mindég a gyermek, illetve ifjú mellett van s azt mintegy unszolja, sokszor szinte kényszeríti, hogy a szép kultuszát soha szem elől ne tévessze. A rajztanításnál első dolog a kézügyesség elsajátítása, azaz minden kézmozdulatnak az akarat alá való rendelése, a kéznek fegyelmezése. A kéz fegyelmezése alatr értem a kéz fürgeségének fokozását, annyira, hogy az illető, akit rajzolni tanítunk, bármilyen dolog lerajzolásánál ne legyen kénytelen folyton a kezére ügyelni, hanem, hogy a szellemi munkát teljesen a lerajzolandó dolog megfigyelésére fordítsa. Ez nagyon fontos azért, mert, ha hiányzik a kéznek ilyen fürgesége, akkor a szellemi munka felét kénytelen a rajzoló 9*