Református főgimnázium, Debrecen, 1908

6 az összeütközéskor körülbelül 600 km. volt másodpercenkint s így 30-szor nagyobb a mi napunk jelenlegi sebességénél. Az energia egyrésze hővé alakult, a másik része pedig óriási nagy sebességű forgást létesített. A két égi testből viszonylagos mozgási irányukra merőlegesen nagy mennyiségű anyag löketett ki. E kilökött anyag keringése s kiterjedése okozza az összeütközött csillagok fényének ingadozó változását és csökkenését. Ezen anyag finom port tartalmazó gázokból áll. A gázok egyre jobban kiterjednek és lehűlnek, míg végre egy ködgyűrüt alkotnak. így jönnek létre a csillagok összeütközése által a ködfoltok. A ködfoltokban lévő finom porszemek összetapadása által sok meteor képződik. Az így keletkezett, valamint a bevándorolt meteorok, továbbá a középtestet alkotó két összeütközött csillag s azok bolygóinak maradványai maguk körül megsűrítik a gázokat. Ezáltal növekszik a hőmérsékletük, az energia a magasabb hőmérsékletű helyeken gyűl össze s így ellensúlyozza a naprendszerekben történő energia szétszóródást. E folyamat által a ködfoltok bolygórendszerekké alakulnak. A energiának a naprendszerekben történő szétszóródását kiegyenlíti annak a ködfoltokban történő összegyűlése. A naprendszerekből ködfoltok, a ködfoltokból pedig naprendszerek keletkeznek. A világegyetem tehát örökös körforgásban van. 2. A tömegvonzás és a sugárnyomás. A bolygóknak a nap körül való keringését, valamint a testek szabad esését a gravitáció, vagyis a tömegek között levő általános vonzás okozza. Ez a kútforrása azon energiának, mely a testben helyzeténél fogva van meg. A gravitáció magyarázatára már Newton, a törvény felállítója feltételezett egy ritka anyagot, az étert, melynek sűrűsége szerinte a naptól való távolsággal nő s így a bolygók a kisebb sűrűségű hely felé igyekeznek, vagyis a nap felé; ez volna tehát a bolygókra ható középretartó erőnek az oka. A szabad esést is hasonlóképpen magyarázta. A fény hullámelmélete szerint a világot betöltő éter a sugárzó energiának a továbbítója, mely egyenletesen tölti be az egész világűrt. A gravitációnak az előbbi magyarázata tehát a fény hullámelméletével nem egyeztethető össze. A gravitációra vonatkozó elméletek közül Le Sage elmélete a legmegfelelőbb. Ezen elmélet szerint az egész világ óriási nagy