Református főgimnázium, Debrecen, 1907

7 tudós volt, sokkal többre becsülte tudományát, hogysem ilyen vásári módon tudott volna megalkudni a körülményekkel. 0 nem adatokat akart tanítani, hanem megmutatni azt, milyen a történettudomány müvelésének igazi, a tárgyban elmélyedő módja. S végre is, a tanításnak a legmagasabb fokon ez az igazi célja. A saját maga példájával legközvetlenebbül mutatta meg, mi az igazi történettudós munkálkodásának helyes és célravezető módszere. Mindenekelőtt az anyagot kellett összehordania. Önálló forrástanulmányok nélkül történettudós alapos és értékes munkát ma sem igen végezhet. Hát még akkor! A nagy történeti forrásgyűjtemények, az Akadémia, Történelmi Társulat kiadványai, melyek manapság bőségesen ontják a feldolgozni való anyagot, akkoriban még mind szétszórva, eldugott levéltárakban, magángyűjteményekben. féltve őrzött leveles ládákban lappangottak. Mennyi munka, mily verítékes fáradság volt a bére egy valamire való forrásgyűjtemény eredeti vagy legalább másolt alakban való megszerzésének ! S ha még hozzá elgondoljuk, mily szegényesek voltak a közlekedési viszonyok. Rázós szekéren tett meg hosszú utakat Sinay, hogy egy-egy nevezetes okirat másolatához, vagy valami régi könyv értékes példányához hozzá jusson. Munkásságában szerencséjére lelkes segítőre talált magában az ifjúságban, mely nem a terjedelmesen, néha talán unalmasan is prelegáló tanár hibáit kereste benne, hanem megtalálta és méltányolta a tudományát mindenek fölébe emelő, érte fáradságot, költséget nem kímélő tudós embert, aki mint valami bánya útvesztőiben, biztos kézzel vezette őket a termő erek felé mélyebbre, mind mélyebbre. Tanítványai szíves készséggel állottak szolgálatába. Messze földről, külföldi akadémiákról küldözték neki az okiratmásolatokat s kutattak számára az antikváriusok ódon könyvei között. Csakis így sikerült oly rengeteg adatgyűjteményre szert tennie, amilyenhez foghatót kevés történettudós gyűjthetett. Sajnos, élete későbbi fordulása nem engedett rá időt, hogy mind e forrásokat fel is dolgozza s nyomtatásban meg is jelentesse, mely esetben híre korának sok nevesebb történettudósát elhomályosította volna; kéziratban meglevő, részben feldolgozatlan, részben nagyjából feldolgozott adatgyűjteményei azonban így is tanúskodnak róla, mily hihetetlen hangyaszorgalommal gyűjtötte egybe innen-onnan, kivált a magyar