Református főgimnázium, Debrecen, 1906

23 Fazekas antodidakta. Inkább a költő és műkedvelő szemével nézi a növényeket. Tudományos előkészület dolgában nem mér­kőzhetik Diószegivel. De számára is nyílik tér, ahol meg ő az erősebb. Értem a növények elnevezéseit, a fűvésztudomány nyelvi részét. Ízlése költői tanulmányokon finomult, nyelvérzéke legtöbb­ször ösztönszerűleg vezeti helyes irányba. A stilus kifejező ereje birtokában van, a népnyelvnek is alapos ismerője. Azt hiszem, nem erőszakolt állítás ezek után, ha a Füvész­könyv műnyelvi jelességeit Fazekasnak, kora viszonyaihoz képest magas tudományos színvonalát Diószeginek tudjuk be érdemül. De ha érdemről van szó, egy harmadikat sem szabad ki­felejtenünk, ki korát meghaladó tudományos készültséggel, éles­elméjű fejtegetéseivel, szorgalmas munkájával az úttörő nehéz feladatát töltötte be a két szerző előtt; nem szabad megfeledkez­nünk Földi Jánosról. Földi Jánost tekinthetjük a Füvészkönyv harmadik szerzőjének. Hogy mily alapon, arra a Füvészkönyv keletkezésének törté­nete ad felvilágosítást. II. A Füvészkönyv előzői, keletkezése, további sorsa, méltatása. A Füvészkönyv megjelenése előtt Magyarországon fű vész­tudományról nem igen lehet szó. Nem azért, mintha hiányában lennénk a növényekkel, hasznukkal, gyógyító erejükkel foglalkozó könyveknek. Sőt ellenkezőleg, magyar, német és latin nyelven nagy számmal jelentek meg munkák, melyek a nálunk található füvekről szóltak. 1 Földi János 14 ilyen munkát nevez meg, melye­ket célja szerint föl is használt, tényleg azonban jóval több a számuk. Csakkogy ezek kivétel nélkül orvosi segédkönyvek voltak, a növény hasznát nézték, nem magát a növényt. Legrégibb ilyen könyveink a XVI. századból valók. Részben külföldi orvosok, fizikusok (Carolus Clusius, Fridericus Monavius, 1 L. C. Haberle latiu nyelvű munkáját: Succincta Rei Herbariae Hungaricae et Transsilvanicae Histria. Budae. 1830. Pontos jegyzékét adja a magyarországi növényzetet tárgyaló munkáknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom