Református főgimnázium, Debrecen, 1904
6 folyamán közvetlenül egymásután. A potenciálesés ezenkívül évi időszakos változáson is megy keresztül. Maximumát éri el a potenciálesés januárban, minimumát áprilisban vagy májusban. A potenciálesés időszakos változásai még nincsenek teljesen megokolva, kivált a nap folyamán történők. A nap folyamán történő változásnak az oka inkább helyi, még pedig az alsó légrétegekben történő változás, mivel a felsőbbekben ily szélső értékek nem igen észlelhetők. Az év folyamán történő változásokat messzebbre kiterjedő gőznyomás és hőmérsékletváltozás okozza. A légköri elektromosság időszakos változásairól Exner tett fontos megfigyeléseket és azt találta, hogy ennél igen fontos tényező a levegőben levő vízgőznek a nyomása. Ha a vízgőznyomás növekszik, a potenciálesés észrevehetően fogy, de ezen fogyás, kivált nagyobb vízgőznyomás mellett, nem jelentékeny. Exner e kettőnek a változása közti összefüggést egy görbével ábrázolta, melynek abszcisszája jelezte a gőznyomást ordinátája meg a potenciálesést; ez a görbe asszimptótaszerűen közeledett az ordináta tengelyhez. A potenciálesés bármely magasságra tényleg kiszámítható, ha ismerjük a vízgőznyomást, mert a levegőben levő elektromos sűrűség P arányos az azon helyen meglevő vízgőznyomással, p-vel, amely vízgőznyomás a magassággal csökken. Ezen az alapon végzett számításokat találunk Exnernél. A vízgőznyomás n magasságban Hann képlete szerint: p n = p 0 (1—0-246 n + 0-0157 n' 2), hol az n egysége 1000 in s így 500 méteren alól az a tag, ahol n 2 fordul elő, elhanyagolható s lesz p n == p 0 (1—0 246 n) = p 0 (1—n) p° a vízgőznyomás a föld felületén.
