Református főgimnázium, Debrecen, 1904

5 párhuzamosak, mivel a tapasztalás szerint ily pontokban a potenciál ugyanaz. Az erővonalak vízszintes nívófelületek esetében a földsugár irányában haladnak. Megszűnvén azonban a nívófelületek vízszintessége házak, dombok vagy fák helyén, az erővonalak nem függélyesek többé, hanem merőlegesek az itt lévő nívófelületekre. A nívófelületek ilyenkor vízszintességüket csak a házak és a hegyek fölött nyerik vissza. Kísérleti eszközeink csak vízszintes nívófelületek helyén adhatnak pontos eredményeket. Ha borús az ég, akkor nemcsak a feszültség, hanem az elektromosság természete is megváltozik. Esőzésnél és havazásnál a légkör elektromossága a melegebb évszakban nagyobbrészt negatív, a hidegebben pedig nagyobbrészt pozitív; a köd erősen pozitív. Vihar átvonulásakor na^y potenciálesés észlelhető, mely előbb pozitív, azután negatívba megy át. A gőzök megfagyásakor keletkezett pozitív elektromosság s a felső atmoszférának ezáltal indukált negatív elektromossága egyesülésével jön létre az északi fény jelensége. A potenciálesés a függélyesben ugyanazon a helyen nem állandó, hanem változik a nap és az év folyamán és ez a változás összefügg a levegő vízgőzmennyiségének a változásával; ezen összefüggést Exner mutatta ki pontos kísérleti eredmények és számítások alapján. Az időszakos változásra vonatkozó megfigyelések szerint a potenciálesés első maximumát nyáron reggel 6 és 7 óra közt, tavasszal és ősszel 8 és 9 óra között, télen 10 és 12 óra között éri el. Ezután a potenciálesés előbb rohamosan, majd lassabban fogy s első minimumát nyáron délután 4 és 6 óra között, télen 3 óra táján éri el. Ezután ismét emelkedés áll be kivált naplementekor s napnyugta után egy-két órával következik be a második maximum, mely a reggelinél rövidebb tartamú s utána lassúbb kisebbedés áll be. Néha két maximum is szokott előfordulni a nap