Református főgimnázium, Debrecen, 1902

14 És a magyar nép az idegenből is meghallotta szavát. Mert bár változtak az idők és velük együtt sok minden változott a nap alatt, de egy, csak egy nem változott soha, sőt nőtt, öregbedett s ez a magyar nép ragaszkodása, szeretete, tisztelete Kossuth nagy emléke iránt. Kossuth szeretete egyet jelent Magyarországon a szabadság szeretetével. Végül, ha e szeretet, e tisztelet bizonyításra várt; ha a hálából, az elégtételből hiányzott még valami az áldozatokért, melyeket nemzetéért hozott: ezt a hálát, ezt az elégtételt megadta a nemzet, midőn halálakor „a temetkezés felett egy ország könyben állt" s hamvait az általa szabaddá tett hazai földdel hantolá el. De vájjon el van-e hantolva? Földi része igen, de lángesze, haza- és szabadságszeretete, önzetlensége, elvhíísége, következetessége, dicsősége és töviskoszorúja többi fenséges erényeivel egyetemben halhatatlanok. „Mert mint a költő lénye ól a dalban, Midőn a tett már régen hamu, por ; Mint mesterműben lángol halhatatlan Ihlett művészed lelke, régi kor: Úgy szabadsághős halhatatlansága, Ha utódokban ég tovább a lángja, Tett mestere, szent'küzdelem martirja, Halhatatlanságát más szívekbe irja." (Palágyi L.) Te vagy ez az utód ! Magyar ifjúság! kinek keblében a szabadsághős hallhatatlansága lángjának tovább kell égnie. Könnyű leend emlékét őrizned, ha erényei s példája vezetnek útadón. Tanuld meg az ő életéből, hogy nagy dolog eszmékben hinni, azok megvalósítására törekedni, dolgozni, szenvedni érettök. Tanuld meg tőle, miként kell használni a lángészt, tehetséget úgy, hogy azt soha le nem alacsonyitjuk, hanem még ellenfeleinkkel szemben is megőrizzük tisztán és nemesen.