Református főgimnázium, Debrecen, 1901

4 Mert protestáns magyar tanárnak lenni a mai korban nehéz és fontos hivatás. Régen elmúlt az az idő, midőn a magyarságnak karddal kellett kivívnia Európa népeinek elismerését, ma már más fegyver az, aminek ügyes forgatását kell megtanulnia, hogy a népek harcában helyét megállhassa. A tudomány az a fegyver, melyet egyedül használhat sikerrel védelemben és támadásban egyaránt. A tanárság szent hivatása, hogy e fegyverrel való bánásban az alapismereteket a jövő nemzedékkel közölje. S kétszeresen szent hivatása a protestáns tanárnak, aki nemzete javarészét, az alföldi fajmagyarságot látja el fegyverrel, hogy jövendő nagy harcait eredménynyel megküzdhesse. Fogadják hálás köszönetemet mindazok, akik e nemes munkában nékem is helyet juttattak. S most a nagytiszt, és tek. Tanári kar tagjaihoz, mélyen tisztelt kartársaimhoz fordulok kérő szómmal. Fogadjanak magok közé oly igaz jóindulattal, amily tiszta szivvel és forró lelkesedéssel kívánom részemet kivenni a közös munkából, támogassanak jó tanácsaikkal, s fordítsák jóra azt, amit esetleg a fiatalos hévvel együtt járó túlbuzgóság miatt hibázni találnék, mert — mint a nagy meseíró Fáy András mondja, — „gyors, tüzes tettre való az itjú; a hosszas türelmet kívánó munkának kormánya pedig a tapasztalt kort illeti." Szíves támogatásukat kérem egyszersmind a tudomány utján való haladásban, melyen eddig is hogy mennyire jutottam, annak mintegy próbatétele tanári székfoglaló értekezésem. Egy pár kalász az két tudomány határmesgyéjéről, azon tudományokéról, melyeknek tanszékére helyezni a főt. és mélt. Egyházkerület nagybecsű bizalma érdemesnek tartott. Értekezésem

1 címe: 1 A közölt rész csupán bevezetése egy hasonló cimü nagyobb tanulmánynak.