Református főgimnázium, Debrecen, 1901

15 Kissé nehéz, de lélektanilag igen érdekes annak a kérdésnek tisztázása, vájjon mért épen Ovidius volt olyan nagy hatással Gyöngyösi költői kifejlődésére, holott neveltetésük, életviszonyaik, a fejlődésükre hatással levő körülmények oly annyira különböző természetűek, mintha e két költő nem is egy földrészen, hanem más-más bolygón futotta volna meg élete pályáját. A latin költő élete virágzó korba esik, Róma, a hatalmas világbirodalom és az akkori műveltség középpontjának aranykorába. Augustus, a nagyhatalmú, világbíró Caesar fényes udvartartása körébe csalogatta kora legkiválóbb szellemeit, nagy költőit, hogy hadseregén alapuló hatalmát a szellem erejével is növelje. Nemcsak arra volt gondja, hogy kardja jó acélból való legyen, hanem hogy markolatát fénylő drágakövek díszítsék. A szigorú Catók kora letűnt. A római egyszerűség, a köztársaság patríciusainak szigorú józansága helyet engedett a keleti fényűzésnek, pompaszeretetnek, a nagy hatalmi állás s az azzal járó fényűzés és gazdagság megszédítette a nem is oly rég szegényesen egyszerű Róma népét, mely félretéve a szegénységével együtt járó büszke önérzetét, fejet hajtott a világdöntő Caesar előtt, aki elvette ugyan szabadságát, de két kézzel szórta helyette a gazdagságot, a kifosztott keleti országok rablott kincseit. E fényűző kornak volt kedvelt poétája Ovidius. Ifjúságát dal, tréfa, mulatozás között töltötte, vidám cimborák társaságában, akiknek körében a komoly filozófiai problémák is könnyed, szellemes csevegés formáját öltötték a dúsan terített asztal mellett, a vidám lakomák zajában. Kivette részét mindazon élvezetekből, melyeket az egy csapással világvárossá lett Róma hirtelen meggazdagodott s gazdagságát annál szilajabb hévvel kiaknázni akaró társadalma elkényeztetett kedvencének nyújthatott. Barátai kíséretében sorra járta a márvány palotákkal környezett zajos utcákat, a Palatínus caesari fényűzéssel épített oszlopcsarnokait s a császári család