Református főgimnázium, Debrecen, 1901

11 Ez azonban tévedés, mert Dugonics tanúbizonysága szerint Gyöngyösi életében nem csupán a Murányi Yénus, hanem egyéb munkái is megjelentek nyomtatásban. Az kétségtelen, hogy kinyomatásuk előtt még kéziratban sok kézen fordultak meg, úgy hogy szerzőjük nagy nehezen és rongyolt állapotban tudta visszakapni őket. 0 maga tanúskodik erről a Kemény János előszavában: „Verseim, az mellyek, jól lehet el-elidegenittetvén tőllem, olly helyre kerültek vólt, az honnét nehezen lehetett megént kezemhez szereznem; mindazonáltal, minthogy sokan kévánták nagy Emberek is azokat, addig szorgalmatoskodtam visszavételében, hogy azt végre végben is vittem; noha igen elrongyollottan, és némelly részének elmaradásával is tértek meg oda, a honnét elvitettek vólt." (Kem. Ján. Ajánló levél. Dug. kiad.) Ezzel tehát nincs eléggé megmagyarázva, miért nem jelentek meg nyomtatásban a heroidák. Nézetem szerint Gyöngyösinek erre más, és pedig igen fontos oka volt. Ha gondosan utána nézünk életrajzi adatainak, az oka csakhamar kiviláglik. Tudjuk, hogy Gyöngyösi a maga erejéből lett előbb Wesselényi kamarása és fiileki seregbíró, végül tehetsége hatalmával útat tört egészen az alispáni székig. Meghittje volt a nádornak s Murány nagyasszonyának. Nem csoda, hogy egyre emelkedő híre-neve irigységet támasztott sokaknak szívében, különösen a nádori udvar kegykereső, hajlékony derekú embereiben. Ezek minden eszközt fölhasználtak arra, hogy Gyöngyösitől elidegenítsék pártfogói szívét. S csakugyan sikerült is ízetlen vádaskodásaikkal annyira ellene fordítani a különben is ingadozó, szeszélyes jellemű Széchy Mária indulatát, hogy ez hűséges komornyikját a balogi várba internálta. Nagyon bántotta a számkivetés Gyöngyösit s leveleiben igyekszik is tisztázni magát a vád alól: „Kegyelmes Asszonyom — irja egyik levelében — bízvást ünnepet írhatna a lőcsei