Református főgimnázium, Debrecen, 1901

9 Továbbá Kemény János I. k. 358. 1. (Dug. kiad. 1796.) Feljegyezvén, vegyed ezeket versekre, Nem a Parmissusi fabulás hegyekre, Hanem vesd elmédet a magos Egekre, Segedelmet onnét óhajts mindezekre.) Egyebet nem találhatni Gyöngyösi összes munkáiban, sőt átolvastam egész levelezését is, azokban sem találtam semmi bennünket érdeklő helyet, különben is e levelekben nagyon kevés utalás van irodalmi munkásságára, legtöbbnyire gazdasági és pörös ügyekről van bennök szó. Nagy Sándor a legfőbb bizonyítékot a nyelv és verselés föltűnő simaságában, szinte virtuozitásában találja. S csakugyan a Gyöngyösi korában, sőt sok ideig utána nem találkozott egyetlen verselőnk sem, aki e tekintetben még csak meg is közelitette volna. Csakhogy az a bökkenő, hogy semmivel sem tudja bizonyítani a kézíratnak Gyöngyösivel való egykorúságát. E kérdés mellett ügyesen elsiklik, pedig ez nagy fontosságú, mert ha nem sikerűi igazolni, hogy a kézírat Gyöngyösivel egykorú, akkor föltehetjük, hogy a XVIII. század végén élő Gyöngyösi-utánzók valamelyike — megengedjük, hogy csodálatos, szinte hihetetlen ügyességgel utánozva Gyöngyösi előadási módját és verselési ügyességét — készítette e fordításokat. A szerencsés véletlen segített abban, hogy e hiányt az okoskodásban elenyésztethetem, sőt véleményem szerint külső bizonyítékot is nyújthatok Gyöngyösi szerzőségének bizonyítására. A debreceni Collegium anyakönyvtárában ugyanis H. 878. r. jelzéssel a Murányi Vénus egykorú kiadására találtam. Sajnos, a fedele és talán még néhány lap is le van belőle szakítva s így sem a kiadás helyét, sem a kiadó nevét nem tudhatjuk, semmiféle bejegyzést sem leltem benne, ami útba igazithatna. Nem az első kiadás, az bizonyos, mert a pesti ref. tőgymnázium könyvtárának birtokában levő egyetlen