Református főgimnázium, Debrecen, 1895

4 reális ismeret és nincsen annyi reális ismeret, a mi és a mennyi képes volna megszerezni mindazokat az előnyöket, melyek a humán nevelés által nyerhetők. Embert képezni a szó legigazibb és legnemesebb értelmében; vallásos, jellemes embert, azzal az önzetlen érzéssel, azzal a fenkölt gondolkozással, mely — az irás szavai szerint — nemcsak a maga hasznát, hanem másét is nézi; — embert, a ki ezer küzdelmek, millió érdekek kereszttüzében soha meg nem tántorodik s lelkének egyensúlyát el nem veszíti, ily embert képezni nem puszta ténybeli ismeretekkel, hanem az ismeretekből elvonható tartalmas, magasztos eszmékkel lehet. — Mi más pedig a középiskola feladata, mint a becsületes emberré nevelés! Inkább kevesebb ismeret, de igaz emberség, stréberség, szélhámosság nélkül. Régi példaszó: Egy marok becsületesség fölér egy kéve tudománynyal. Ott van egészséges élet, a hol emberek és nem ismeretbábok laknak. A gyermek emberré neveléséuek századok óta leghathatósabb eszköze: a költészet örökszép termékei. Ezek a legsubtilisabb, legideálisabb motívumok, melyek a sziv-, kedély- és elmefejlesztésnél közrehatnak. A túlzó realisták, vagy a világi érdekek szerint való oktatás tanítómesterei az efféle állitást rendesen megmosolyogják és kedvtelve szeretik a költészetet a rég letűnt idők lomtárába helyezni. Kétszáz esztendeje legalább is, — úgymond, — hogy az utolsó Múzsa elhagyta e földet, mely egy óriási műhelvlyé változott át, s melyen a modern kor vívmányai, a temérdek gépek zakatolásai miatt nem volt többé sem nyugodt, sem bátorságos lakása. Azóta nincs rá szükség, sőt rá sem ér az ember holmi poétikus hiábavalóságokra. Miként lehetne hát a költészet a nevelés hathatós eszköze? Bizonyára nem a reáltudományok jelesebb képviselői gondolkoznak és beszélnek igy, de hát valamely tudomány igazán jeles képviselői rendesen kevés számmal vannak, a nagy többség a középszerűség színvonalán is alól marad. Ezek köznapi vagy talán találóbban szürke elméleteiket beviszik az isko-