Református főgimnázium, Debrecen, 1891

8 jaira teljesen egyértékü a kettő. Csak akkor tűnik fel köztiik a roppant különbség, ha a remekírók müveiben vizsgáljuk szerepüket. Ugy tapasztaljuk, hogy a lira és a dráma irályának élénksége, hathatóssága a metaforákban és viszonyképekben gyökerezik, mig az elbeszélő irály jelessége a figurákon fordul meg. E jelenségnek az Írásművek természetében rejlik az oka. A lira és dráma érzelmes, illetve patetikus nyelvéhez képek kellenek, hogy az érzelmek sebes áradatát a kifejezések tartalmi vagy alaki hézagosságával fessék, de az elbeszélés szenvedélytelen hangjához inkább csak egy-egy figyelemkeltő kérdés, meglepő fordulat, vagy a tartalom hitelességét és fontosságát bizonygató figura illik. Természetes, hogy mindezekre nézve megbonthatatlan határokat vonnunk nem lehet, mert valamint a lira és dráma nem érik be a tropusokkal, ugy az elbeszélés is tele van a nyelvben meggyökerezett metaforák és viszonyképek csoportjaival; csakhogy az Írásművek faja és iránya szerint az élénkség eszközei főleg a jelzett módon válnak szét. így találjuk ezt minden nemzet irodalmában s egyik meg másik közt a különbség csak az eszközök meghatározott körén belül mutatkozik. Azt nevezzük aztán remekirónak, ki a nemzet eszejárásának megfelelően tud bánni a tollal, t. i. nem egy-egy ily tényezőt felkapva nyargal vele a legeltérőbb fajú Írásműveken végig, hanem kiválogatva a nekünk tetsző valamennyit, módjával alkalmazza is. Olyanok a szóképek, mint a képírás szinei, melyek a szivjárásra már a legelső tekintetre irányítva hatnak. Hogy miben kell a nemzeti sajátságokat szemünk előtt tartanunk, megmutatták már az ó-kori klassikusok, igy a görögök a rómaiaknak; de azért Vergiliusban találunk annyi eredetiségei, a mennyiből megismerhetjük benne a rómait. A rómaiak a mi vezetőink voltak, de a Zrinyiász költője azért nagyjában egy nyomon halad a magyar hegedűssel. A miben mestereinktől különbözünk, a mit tőlük el nem tanulhattunk, elénkbe tárja a magyar népköltészet, melynek egy-egy dalában, egy-egy balladájában van annyi tanulni való, mint Homeros énekeiben, csak meg kell találni. Az a valamikor sokat emlegetett örök emberiesség csak ugy kiötlik a mi költészetünkből is, mint más népekéből, de az emberi természetnek más jelentős bélyegeit mutatja, mint a görög vagy latin. Irodalmunkban a népies nemzeti iskola megalapitói azok