Református főgimnázium, Debrecen, 1891

I. Mélyen tisztelt gyülekezet, e főiskolának hü pártolói, elöhaladását, felvirágzását óhajtó barátai! s jó reményű nemes tanuló ifjúság ! Két fóntos tanszék betöltésének, két tudós tanár beiktatásának ünnepélyére gyűltünk e szent helyre. A mult 1890-ik év október 20-ik napján Tóth Ferencz ur, e főiskolának egyik érdemekben őszült veterán tanára mondott le, élete 74-ik, s tanársága 52-ik esztendejének végén tanári székéről, azzal a bölcshöz illő elhatározással, hogy — bár lelki-testi erőinek teljes épségét élvezi — még azok elhanyatlása előtt utat nyisson tanári székének ujabb ifja erővel lehető betöltésére, nehogy az ö bekövetkezhető gyengülése miatt a bölcsészeti tanok eladásában valami hiány vagy hátramaradás essék. Az elbúcsúzó tudós tanárt, ki itten kezdetben latin és hellen irodalomnak és világtörténelemnek, majd a neveléstanitás és mivelödéstörténetének s 1855. évtől kezdve a rendszeres bölcsészeinek, 1874. évtől fogva pedig egyszersmind a jogbölcsészetnek is lankadatlan buzgó tanára volt, — ki saját szakmájához két kézi könyvet is irt — 75 ivnyi tartalommal, — fötiszteletü egyházkerületünk, kiváló érdemeinek, hivatottságának s igaz tanári buzgóságának jegyzőkönyvi megörökítésével bocsátotta el s mindnyájunk jókivánata kisérte nyugalmába, mely hogy hosszú legyen és boldog mindvégig, ma is hálás szívvel és meleg részvéttel óhajtja minden ismerője, tisztelője! Az igy megürült rendszeres bölcsészeti tanszékre a mult május hóban pályázat hirdettetvén, egyházkerületünk több tudós pályázó közül dr. Öreg János urat, képzettségével, bölcsészeti foglalkozásával, munkáival sokak felett felmagasló tudósunkat, — ki a helyi fögymnasiumban a magyar, német és latin nyelveknek már évek óta jeles tanára, —