Református főgimnázium, Debrecen, 1890
XXIX tozik és csak az 1-ső évre tétetik a német nyelvnek tanitása, oly czél tűzetvén ki, hogy az illető tanulókat annyira kell vinni, miszerint a könyvek megértésére képositve legyenek, 1828-ban az mondatott ki, hogy a nagyobb rectóriára nem mehet, a ki németül és francziául nem tud. Majd azt látjuk, hogy a német nyelv, mint tantárgy az 1-ső, 2-dik sőt 3-dik éves bölcsészeti hallgatóknak adatik elő; a gyinnasiumban pedig az 182 5/ 6- iskolai évben tétetik rendes tantárgygyá a 3-dik osztályban ; és érdekes, hogy az első nyilvános köztanitó, ki a német nyelv tanítását osztályában megkezdette, Fésűs András esküdt, ki később, mint debreczeni lelkész és egyházkerületi főjegyző nagy befolyást gyakorolt főiskolánkban az egész tanrendszer fejlesztésére. Áldott legyen emlékezete a derék férfiúnak és lelkésznek, kinek emlékét, két fényes és nagy egyház a debreczeni és szatmári őrzik egész kegyelettel. Hogy a német nyelv tanításának, mi volt továbbá a története a főiskolában, az a gymnasiumok szervezésével van szoros kapcsolatban, melyet már mindnyájan ismerünk. Nemes tanuló ifjúság! Öntudatosan és szorgalommal futni meg a pályát, szelídséggel, Isten iránti félelemben és igaz vallásosságban rakni le az alapköveket ifjuságuk napjaiban a gyakorlati életre : ez a feladatuk és czéljuk önöknek! Teljesítsék ezt önök! igy lesznek igazán a haza és a szülők édes reményei; használják fel a két uj tanárnak tanításait a magok érdekében; fogadják őket szeretettel, hisz csak nemes indulatot és jóakaratot találnak ő náluk! Mélyen tisztelt közönség! Nagyon illendő, hogy minden alkalommal, midőn iskolai ünnepélyt ülünk, emlékezzünk meg e főiskola jóitevőiről, ápolóiról és dajkáiról. Legyen áldott emiékezetök, ugy életökben, mint halálukban; s épen mivel a mult hóban tartott gyászünnepélyt e főiskola H.-Nánáson, néhai Soós Gábor volt országgyűlési képviselő s egyik nagy jóltevője ravatala mellett, itt ezen alkalommal, midőn a főiskolát alkotó elemek együtt vannak mintegy nagy család, Debreczen kir. város, a debreczeni ref. egyház küldöttei, főiskolai tanárok és tanuló ifjúság, a főiskola iránt melegen érdeklődő nagy közönséggel és e városban létező testvér tanintézetek küldötteivel: emlékezzünk meg nagy halottunkról, ki egy egész hosszú életet arra használt fel, hogy gyűjtött öntudatosan az ő szellemi szülőinek a debreczeni főiskolának és a h.-nánási gymnasiumnak anyagi s majd szellemi növekedésére. Élt nem ő magának, hanem másoknak , nem önnön jólétét kereste, hanem a másokét, tehát mint igaz keresztyén futotta meg földi pályáját. A mondhatni fejedelmi hagyományozónak emléke élni fog, míg e főiskola fennáll és a hála s kegyelet szent érzelmei nem halnak ki a
