Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XI ben a keserűsig a miatt, hogy despotai önkény játékszeréül kell szolgálnia, s mindazt a szenvedélyt, mely benne forrongott, a „Haramják" formájába öntötte ki- Társai előtt nem egyszer jelentette ki, hogy olyan könyvet fog irni, „a melyet a hóhérnak föltétlenül meg kell égetnie." A büntetésből rámért esztendő is — bármily hosszúnak tünt is az föl Schiller előtt — nagy nehezen véget ért. A „ITaramjákat" ekkorra már teljesen befejezte, sőt magának és erről tudomással biró társainak nem csekély mulatságára abból egy részletet, mint Krake (általa kitalált álnév) angol tragédiájából valót, beleszőtt doctori értekezésébe, mely „Az ember állati természetének a szellemivel való összefüggéséről" szólott. A tudós bírálók, Schiller és társai nagy derültségére, nem vettek észre a tréfából semmit. Ezutáu végre elbocsátották a Carolinumból (1780. deczember 14.) s az Augé tábornok alatt Stuttgartban állomásozó gránátos ezredhez alkalmazták ezredorvosul 18 fit havi fizetéssel. A Carolinumból való kiszabadulása óta egyetlen gondolata a „Haramják" közzététele volt. Előadatását egyelőre remélni sem lehetett, kiadásra kellett tehát gondolni. Kiadót azonban nem lehetett neki találni, így hát nem maradt más hátra, mint a művet a maga költségén nyomatni ki. Magának nem lévén pénze, egyik barátjának jótállása mellett szerezte meg a nyomdász számára a szükséges összeget. 1781. nyarán végre megjelent a „Haramják" első kiadása. Mielőtt a darab további sorsának rajzolásába kezdenék, mondjuk el röviden tartalmát. Miksának az uralkodó Moor grófnak két fia volt, u. m. Károly és Ferencz. Károly, az idősebbik a lipcsei egyetemen élt, Ferencz pedig, az ifjabb otthon, atyja kastélyában tartózkodott. Károly heves és nagyratörő természetű volt. Minthogy ez a tintanyaló század nem ad neki alkalmat arra, hogy magát jeles vitézi tettek által kitüntesse: az ifjui tíues vér és meggondolatlanság több olyan elhamarkodott kihágásra csábította, amelyeket csakhamar szive szerint megbánt. Egész ős^intén föltárja tehát szivét atyja előtt, bevall neki mindent, abban a reményben, hogy atyja őszinte megbánására bocsánattal fog felelni. Csak ezt várja, s azonnal vissza akar térni az ősi várba, ahol rá szerelmének tárgya Amália vár, és ahol — a szülőföld békés otthonában — óhajtja boldogságának hajlékát fölépíteni. De szép reményeit egytől-egyig meghíusitja öccse Ferencz. Ez, mint ifjabb, irigykedik az elsőszülött Károlyra; perbe száll a teremtővel, amiért őt rútnak teremtette s bátyjának szolgájául rendelte. Pokoli tervre szánja el magát, arra, hogy bátyját elteszi láb alól s maga lesz a ház urává. Hogy ezt a czélját elérje, hazugságának hálóját feszíti ki úgy atyja, mint bátyja elé, hogy abban őket