Református főgimnázium, Debrecen, 1888

9 ur a pályázatot kihirdette, a pályázók kérvényei 1889. ápril l-ig a püspöki hivatalhoz beadattak, onnan ápril 6-án 495. szára alatt a gymnasiumi tanárkarhoz tétettek át azon felhívással, hogy a pályázók okmányainak átnézése és összehasonlítása alapján a tanszék betöltése iránt adjon véleményes javaslatot. A gymnasiumi tanárkar véleményes javaslatát elkészítvén a tanárkarok közös gyűlése elé terjesztette, mely azt teljesen magáévá tette. E tanári javaslat, melyben a 7 pályázó közt, u. m.: Olasz Gyula, székelyudvarhelyi tanár, Perjéssy László, nagyrőczei tanár, Barabás Jenő, okleveles tanárjelölt, Székely Töhötöm, h.-böszörményi, K. Kiss József, pápai tanár, Horváth István, sepsi-szentgyörgyi segédtanár közt, a választási szabályzat értelmében a sorrend megállapittatott és egynek kivételével a pályázók kijelölésre ajánltattak, az egyházkerület 1889. május 7—11. napjain tartott gyűlésében felolvastatván 154. jegyzőkönyvi szám alatt öten jelöltettek ki választásra, u. m.: 1. K. Kiss József, 2. Olasz Gyula, 3. Barabás Jenő, 4. Székely Töhötöm, 5. Perjéssy László. E kijelölés alapján a tanárválasztó küldöttség egyhangúlag K. Kiss József pápai tanárt választotta meg, mit a közgyűlés 158. szám alatt örömmel vett tudomásul. Megválasztott uj kartársunk a meghívást elfogadván, örömmel várjuk őt, hogy elfoglalja köztünk hivatalát, baráti és kartársi egyetértésben segítsen nekünk munkálkodni szeretett tanintézetünk javát, előmenetelét, emelkedését. A tanárikar a gymnasiumi tanulók önképzési működése szabályozására nézve következő intézkedéseket tett: 1. A VH-ik és VlII-ik osztályú tanulók kérelmére, kik eddig csak, mint a felsőbb tanuló ifjúság magyar irodalmi önképző körének tagjai működhettek e téren, méltányolva azon törekvésöket, mely szerint ők az akadémiai ifjúságtól különválva a gymnasium keretében kívánnak önképzőkört alakítani, hogy ez uton a felsőbb osztálybeli növendékek önképzése a gymnasiumi tanári kar közvetlenebb felügyelete és hatása alá jusson, így a konventi rendtartásnak ide vonatkozó intézkedése tanintézetünkben is érvényesüljön, megengedte, hogy az akadémiai tanulóktól külön, gymnasiumi önképzőkört alakítsanak. De másfelől 2. nem hagyhatván figyelmen kivül főiskolánk traditióit sem, melyeket az iskolai közszellem ápolása érdekében fejlesz-