Református főgimnázium, Debrecen, 1885

10 3) Nagy számmal jöttek gymuasiumunkba a közelebbi (ívekben görögkeleti vallású tanulók, a kiket messze földről, hol közelükben közép iskolát nem találnak, épen a legszegényebb sorsuak közül a közelebbi évekbeli azon gyakorlat édesgeti mintegy ide, melyszerint főiskolánk egy görögkeleti vallású alapitójának Balla Athanáznak azon alapitóleveiében kifejezett kívánsága iránti tiszteletből, hogy hitsorsosai itt szívesen fogadtassanak és segélyeztessenek, ök ha szegény sorsukat szegénységi bizonyitványnyal igazolták a Balla Athanáz alapítványból ösztöndíjban részesítettek és a szegény tandíjmentes tanulók közé, tanulási elömenetelökhöz alkalmazott havi dijfizetés mellett lakással és élelmezéssel ellátva felvétettek. Ezekre nézve ki lehetne mondani, hogy Balla Athanáz kegyes alapító kívánságának az által, hogy mind a gyrnnasiumban, mind az akadémiában 120—120 frt ösztöndij adatik az ö alapítványa jövedelméből segélyül itt tanuló liitsorsosainak, már elég levén téve, a görök-keletiek csak rendes tandijfizetökül vétetnek fel és egész vagy fél tandíjmentességet csak azok nyerhetnek, kik magukat arra itt tanulásuk alatt jó magukviselete és jó elömenetelök által érdemesitették. Azt hisszük, hogy ha a fötiszteletii egyházkerületi gyűlés, a maga részéről a törvény betöltésére minden hatalmában levő eszközöket felhasználva és minden intézkedést megtéve a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, kinek e részben a törvény belátása szerinti intézkedésre jogot ád, főiskolánknak és gymnasiumunknak a közművelődés terén századok óta teljesített nagy szolgálataira és az összes parallel osztályok felállításának jelenleg elháríthatatlan akadályaira hivatkozással folyamodnék, hogy gymnasiumunkban az osztályok létszámát illetőleg, mig az ifjú nemzedék pályaválasztásitájékozottsága tisztul, némi elnézéssel legyen, ezt megnyerhetné egy időre. Legvégül megemlithetönek tartjuk a kisegítő eszközök közt az állami segély igénybe vételét is, a mennyiben ez a fötiszteletii egyházkerület elvi álláspontja mellett tekintetbe vehető, megemlékezvén az 1884. november hóban Budapesten tartott konvent jegyzökönyve 50-ik száma alatt tárgyalt bizottsági munkálat azon kijelentésére, mely a debreczeni