Református főgimnázium, Debrecen, 1884
6 Azt hinné az ember, hogy midőn a középiskolai oktatás törvényhozásiig rendeztetett, a középiskola feladata annyira tisztáztatott, hogy arról többé vitázni nem lehet. Pedig csak a vallás és közoktatásügyi ministernek a törvényjavaslathoz kapcsolt indokolásának első pontját kell elolvasnunk, ezen hitünket azonnal megczáfolva találjuk. A minister ugyanis a középiskolai oktatás czéljául e három feladatot tekinti: egyfelől az elemi iskolák számára alkalmas tanitók képzése, másfelől a magasabb felső oktatásra való előkészítés és végre általában a nemzet műveltebb s igy minden tekintetben döntő sulyu osztályának általános, sőt tudományos miveltség fokára emelése. A minister s az élet ennélfogva három s egymástól nagyon elütő czél valósítását kívánja, ugyanazon egy középiskolától, s mivel a szentírás szavai szerént, két urnák senki sem szolgálhat, természetes, hogy a háromfelé kapkodó középiskola egyik czélját sem birja közmegelégedésre valósítani. Innét van, hogy se a tanító képző, se az egyetem, se az élet nincs a középiskolai oktatás eredményével megelégedve. Hangos panaszok találhatók minden oldalról a gymnasialis tanulók hiányos képzettsége felől. A praeparandia kevésnek találja a gymnasium négy alsó osztályából kikerült tanuló képzettségét, s mintha ez idő alatt semmit se tanult volna, a helyett, hogy növendékeit tanítói hivatásukhoz megkívántató szakismereteiben képezné tovább, újra előveszi s még egyszer végig tanítja nekik a gymnasiumban végzett tantárgyakat. Az egyetem szintén panaszkodik, hogy az érettséget tett növendékek minden tudományos képzettség nélkül lépnek át kapuin s tengernyi időt kell vesztegetnie, mire a gymnasiumi képzés hiányait helyrehozza, vagy ha ez nem sikerül e czélt tévesztett növendékek a különben is nagyszámú szellemi proletariátust szaporítják. És végre ne tagadjuk, az életnek is megvan a maga jogos panasza : a gymnasium nem adja meg növendékeinek a müveit osztályok számára megkívántató valódi általános műveltséget, hanem legfelebb annak külmáza látszik meg azokon, a kik annyi drága időt vesztegettek falai közt. E sajnos jelenség okát én abban találom, hogy a középiskolától oly czélok megvalósítása követeltetik, a mik annak valódi feladatát nem képezhetik. A gymnasium nem készit gyakorlati életpályára elő, a minő a néptanítóság, sem a tudós iskoláknak nem alsó lépcsője, hanem annak egyedüli hatása az, hogy növendékeit tekintet nélkül arra minő életpályára szán-