Református főgimnázium, Debrecen, 1875

2 Az erő vitató k azon feltevésből indultak ki, liogy az öszszes mindenség legvégső lételvei lényegükben nem anyagi részek, hanem csak anyagnélküli egyszerű erük — substancziák. Anyag voltaképen nincs; mit anyagnak nevezünk, nem egyéb, mint jól megalapított tünemény, — phaenomenon bene fundátum. — Ezen ideális elmélet, melynek megalapítói Pythagoras tanítványai voltak, később Leibnitz monadokról szóló tanában (monadologia) talált tudományos alakba öltött kifejezést. Leibnitz az anyagnélküli egyszerű erőket, — az összes létezők végső alapjait, — melyek az összetett lényeknek elemeiül szolgálnak, monadoknak nevezi. Ily monadok végetlen mennyiségben léteznek, tehát szerinte nem egy erő van s minden ily oszthatlan, anyagtalan monasz különböző természetű individum. A monadoknak természetében fekszik az ellentállási erő (vis resistendi) s ennek eredményeiil kell tekinteni az anyagot. Hogy a monadok mint határozott alakú testek is jelentkezhetnek s kiterjedéssel bírhatnak, annak oka a bennök rejlő áthatlanságí erő, (matéria príma.) A természetben található lények különféle fokozatai, a szervetlen testektől fel a szerves testek legremekebbéig az emberig, létminöségüket a monadokba eleve beoltott felfogás és felfogás utáni törekvés-nek köszönhetik, (perceptio, appetitus.) A legalsó fokon álló szervetlen testek csak igen homályos felfogással bírnak s öntudatra egyátalában nem emelkedhetnek. A növényekben és állatokban a felfogás már organizáló erökint szerepel. A legmagasabb fokon álló lényekben pedig már öntudatos felfogás és törekvés van jelen. Tagadhatlanul igaz, hogy Leibnitz monadologiájában a legszigorúbb logikai következetesség nyomaira találunk s bölcseletéből egy mélyen gondolkodó lángelme sugarai tükröződnek vissza; de minthogy alapfeltevése, melyből kiindul, hibás, egész rendszere, bármily következetességgel legyen is keresztülvive, — önkint halomra dől. Nézete hibás azért, mert egyetlen lételvet vesz fel, t. i. erőt s az anyagot pusztán tüneménynek tekinti; holott mind a köznapi, mind a tudományos tapasztalat, — különösen a vegytannak mult század végén megindult fejlődése — nemcsak az erő, de az anyagi részecskéknek is önálló — lényegesnek tekintendő — létezéséről hatalmasan tanúskodik, Leibnitz ezen anyagtagadó elraé-