Református főgimnázium, Debrecen, 1875

13 ban, ha annak rendkívüli gyors fejlődésére gondolunk, senki sem kétkedhetik, hogy nemcsak minden észlelt tüneményt meghódít, de egykor oly dolgokat is teljes világossába helyez, miket napjainkban még- sejteni sem merészelünk. Az általunk ismert legnagyobb erőket a tömecsmozgások képviselik, tehát a melegség és az azzal egybeköttetésben lévő térfogat- és halmazállapotváltozások. A gőz feszereje gőzgépeinkben és a föld gyomrában, a szél taszító ereje, a lőpor robbanó ereje s több hasonló erő, mik a természetben legnagyobb munkákat teljesítenek, az első pillanatban csekélyeknek látszó, de bizonyos körülmények között igen hatalmassá fejlődhető tömecsrezgéseknek tulajdonithatók. Ma már teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a hő azon ható természet ben, mely a mindenség átalános erejeivei legszorosabban van összefüzödve, (lásd: A hö mint a mozgás egyik neme. John Tyndall.) A hőnél fogva legnagyobb munkát teljesít a földön a nap mely Pouillet franczia tudós számítása szerint évenként a föld minden négyszögcentiméter területére 250 ezer s így az egész föld felületére 3000 quintillio höegységet lövel. — Azonkívül, hogy vonzerejénél fogva a földet több bolygótársával együtt maga körül keringeti, roppant höerejével előidézi a lég- és viztömecsek nagyobb mérvű kirezgéseit s ezáltal szelet és esőt hoz létre. A légmozgás által képviselt erőt szélmalmok és vitorlás hajók, az eső következtében eredt patakokat és folyókat pedig vizgépezetek hajtására s így közvetve számtalan munka végzésére használják fel. — A napnak legszebb munkája a növényvilág s ezáltal közvetett uton az állatvilág fentartása. Valamint a szervetlen természetben a parányok, ugy a szerves természetben végső lételvek a sejtek. A növények sejteiben meganyi hólyagocskában a nap melege s világa teljesíti a legbáumlatosabb munkákat s az által, hogy táplálja s növeli az egyes növényeket, azokba ugyanakkor saját melegét fekteti be. — A tüzelöszerül használt fanemekből mi a befektetett napmeleget nyerjük vissza. A földgyomrában rejlő szénrétegek ugy tekinthetők, mint raktárai a nap évezredek előtt befektetett melegének, s midőn kőszénnel tüzelünk, nem egyebet cselekszünk, mint felidézzük a napnak a növényvilágban évezredek elölt szerepelt melegét. Ha gőzgépeink alá fűtünk, nem egyebet cselekszünk, mint a nap melegét vezetjük a víz részecskékhez, hogy azoknak kirezgését, gyors párolgását előidézzük. Az erő átvitelének törvényénél fogva a nap munkáját szemléljük az emberi-