Református főgimnázium, Debrecen, 1856

16 Trifolium Alexandrinumot, mellyet én is nagyon méltónak látok arra, hogy vele nálunk is kísérlet tétessék; most kezdik sok helyen termeszteni, s még többre becsülik a karaván lóherét, mellynek én nem láttam növényét, de magvát szereztem. Szinte szokták termeszteni a Digitaria dactylont, Medicago Sativát, Cleome pentaphyllat és Pisum arvensét is. Elégnek láttam részletesen csak ennyit mondani el, hogy tisztelt hallgatóimnak becses figyelmét nagyon ki ne fáraszszam; s csak addig esedezem még egy kis türelemért, mig az egész növényzetnek az utazóra tett átalános benyomásáról mondok néhány szót. Azt hinné az ember, hogy ezen lassú és olly gyakran kiáradó viznek a Nílusnak partjai be vannak növe különböző vizi növényekkel, s épen azért soha sem tud az ember vele kibékülni, hogy a viz partja kivétel nélkül mindenütt tiszta. S a pusztában a mi kevés növényt talál az ember, az mind száraz, nagyobb részint leveletlen, vagy tövis levelű, s szinte mindenik olly homok-fakó, hogy alig képes az ember messziről felvenni, hogy ott növény van. Van ugyan egy nagyon elterjedt pusztai növény, az Asclepias procera, mellyhez semmiféle állat nem nyúl, s mellynek levelei igen sok teljes gummis nedvet tartalmaznak; ez olly mérges növény, hogy midőn a szegény Fellah a katonaságtól menekülni akar, csak ennek levével keni meg szemét, s tüstént félszemű lesz. — En mikor legelőször a pusztába mentem, megvallom nem csak hogy azt meg nem tudtam fogni, miből él az a temérdek Anlilope, mellynek mindenütt nyomaira bukkan az ember; hanem azon is bámultam, hogy tud elélni a szegény Helix variabilis egy ott gyakori csiga-faj, ezeken a száraz növényeken; mert az Antilopenak legalább gyors lábakat adott a gondviselés, s minden éjjel néhány mérföldnyi tér növényeit keresheti fel; de a csiga a száraz kórót, mellynek tövén lételét kapta, nem igen hagyhatja el. — Ezen kérdést azonban magok a lakosok is felébreszthetik bennünk, hogy miből élnek ezen szegény emberek egész éven által. Azonban talán éppen egészségük fentartására szükséges ezen szigorú életmód, mert látjuk, hogy a jó élethez szokott s ott megtelepedett európaiak nem igen örvendhetnek unokáknak. Ha rövid előadásomban mindent meg nem érinthettem, mi talán a tisztelt hallgatóságot érdekelte volna, arról bocsánatot kérek; talán más alkalommal részletekben utánpótolhatom. Most fogadják el becses figyelmökért szives köszönetemet. Kovács János, fögymn. tanár és a m. k. term. tud. társulat rendes tagja.