Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK nek hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításból származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. (3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó bevétel esetén — ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik — a külföldön megfizetett jövedelemadó összegével csökkentett jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Adókedvezmények 38. § (1) Nem kell az adót megfizetni: a) a nyugdíj, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék (a továbbiakban együtt: nyugdíj), továbbá a tagsági pótlék egész összege után, valamint b) a nyugdíj és az adott évben szerzett egyéb jövedelmekegyüttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után. (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes. (3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül. (4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné. 39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a magánszemély által viselt következő összegek: a) a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka; b) a nyugdíjbiztosítás és a 10 éves, vagy annál hosszabb tartamú életbiztosítás naptári évben fizetett díjának 20 százaléka, legfeljebb évi 7200 forintig, kivéve, ha az egyéni vállalkozó a díjat költségként elszámolta; c) külön jogszabályban adókedvezmény igénybevételére jogosítóként meghatározott lakáscélú kölcsön 3 százalékot meghaladó kamatának 20 százaléka. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona — ideértve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is — részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, az igénybe vett adókedvezmény 60 százalékkal megnövelt összegét kell visszafizetni. (3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosítás esetén, amennyiben a biztosítási jogviszonyt a magánszemély a szerződéskötés napjától számított három éven belül megszünteti, akkor az igénybe vett kedvezmény 60 százalékkal növelt összegét kell visszafizetni. (4) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kedvezmény illeti meg azt a magánszemélyt is, akinek a 33. § (3) bekezdésében foglaltak szerint keletkezik adóköteleKÖZLÖNYE 977 zettsége. Amennyiben az adókötelezettség több évi biztosítási díj után keletkezik, az egyes évekre eső biztosítási díj után a kedvezmény az adókötelezettség keletkezésének évében olyan együttes összegben vonható le, mintha azt a magánszemély évenként érvényesíthette volna. 40. § (1) A 39. § (1) bekezdésének alkalmazása során a magánszemély lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést, valamint — ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel — a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bemutatni. (2) A 39. § (1) bekezdésében szabályozott kedvezmények együttes összege legfeljebb a megállapított adó [32. § (2) bekezdés] mértékéig terjedhet. IV. FEJEZET AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS HALASZTÁSA Az adó megállapításának módja 41. § (1) A magánszemély — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — e törvény és az adóigazgatási eljárási jogszabályok rendelkezései szerint, az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, illetve az adót befizeti (önadózás). (2) Nem kell bevallani az adómentes, valamint a takarékbetétből, az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelmet. Be kell azonban vallani a kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmet akkor, ha a magánszemély a kifizetővel írásban közölte, hogy ezt a jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, valamint az árfolyamnyereséget, ha azt nem kifizető fizette ki. (3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó jövedelem esetén azokat a jövedelmeket — a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül — be kell vallani, amelyek után adót vagy adóelőleget kell fizetni. (4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban, vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó — adómentességet nem élvező — jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport ( a továbbiakban együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót — a 34., 38. és 39. §-okban foglaltakat is figyelembe véve — a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója. (5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények tekintetében adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóhatósághoz fordulhat. (6) Az elhunyt magánszemély összjövedelmét és adóját — az elévülési időszakon belül — az adóhatóság határozattal állapítja meg.