Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 975 tén a tényleges ellenértéket kell bevételnek tekinteni, amellyel szemben költség nem számolható el. Költségelszámolás és a nyilvántartások 31. § (1) Ha a törvény másként nem rendelkezik, elszámolható költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, annak megszerzése érdekében a naptári évben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás. (2) Költség—a (3)—(4) bekezdésekben foglaltak kivételével — legfeljebb a naptári évben megszerzett bevétel összegéig számolható el. (3) Az egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült termelési és kezelési költségeket a naptári évben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, illetve az ezt meghaladó költségeket a következő évi bevételeivel szemben számolhatja el. (4) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait, valamint a nyilvántartások vezetésére vonatkozó rendelkezéseket e törvény 1. és 2. számú melléklete tartalmazza. III. FEJEZET AZ ADÓ ALAPJA ÉS MÉRTÉKE; AZ ADÓKEDVEZMÉNYEK Az adó alapja 32. § (1) A magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmét — á takarékbetétből, illetve az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből, a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelmek kivételével — össze kell vonni (összjövedelem). A vállalkozásból kivont, a törvényben foglalt szabályok szerint korábban már adózott jövedelem ismételt befektetésre újabb adófizetési kötelezettség nélkül felhasználható. (2) A 37. § (1) bekezdésé szerinti adót az összjövedelemnek a 34—35. §-okban meghatározott összeggel csökkentett része (adóalap) után kell megállapítani. (3) Az összjövedelem megállapítása során: a) a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelemét a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásból származó jövedelemre; b) ha a magánszemély a 11—12. §-okban meghatározott jövedelmet több évi tevékenység után egy naptári évben szerzi meg és az az előző évi adóalapjának az 50 százalékát meghaladja, a jövedelem három részre megosztható, feltéve, hogy a magánszemélynek a megosztandó jövedelme után nincs halasztott adója; c) az ingatlan átruházásából származó jövedelem legfeljebb három részre megosztható, feltéve, hogy a magánszemélynek e jövedelme (vagy annak egy része) után nincs halasztott adója. A jövedelem nem osztható meg több részre annál, mint ahány teljes évig az ingatlan a magánszemély tulajdonában volt; d) a munkaviszony megszűnésével összefüggő, jogszabályban meghatározott állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét annyiszor lehet figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik mindaddig, amígaze jogcímen kapott teljes öszszeg elszámolásra nem kerül. (4) A (3) bekezdés b)—c) pontjaiban említett jövedelemmegosztás esetén annak egyharmad részét, illetőleg a felét kell összevonni a magánszemély — tárgyévben megszerzett —többi összevonásra kerülő jövedelmével és meg kell állapítani az azt terhelő legmagasabb adókulcsot. A megosztott jövedelem kétharmad részének (felének) adóját ennek a kulcsnak az alkalmazásával kell megállapítani és azt a tárgyévi jövedelmek adójával együtt kell megfizetni. (5) A (3) bekezdés d) pontjában említett állami végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra eső összeget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni. 33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavételnapján, a jóváírt öszszeget a jóváírás napján—az 1. számú melléklet II.5. pontjában meghatározott vevők és megrendelők tartozását a megszűnéskor — kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4)—(5) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte. (2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni. (3) A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, hogy az egyébként nem adómentes [7. § (2) bekezdés 48. pont]. (4) Az ingyenes szövetkezeti értékpapír [3. § e) pont] formájában megszerzett vagyoni érték [30. § (2) bekezdés] után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a megszerzéskor, egyebekben az adókötelezettsége akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetőleg a joggal rendelkezik, illetve amikor a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik. (5) A (4) bekezdés szerinti szabály alól — a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel — kivételt képez az, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának ingyenes szövetkezeti értékpapír [3. § e) pont] fejében természetben kiadott va-