Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 1. szám

6 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám (4) A rendészet vezetője, illetve tagja a közü­leti szerv gépjárművét a közületi szerv területén kívül is ellenőrizheti. (5) A rendészet bűncselekmény alapos gyanúja esetén köteles a közületi szerv vezetője útján — ha az késedelemmel járna, közvetlenül — érte­síteni a nyomozó hatóságot. Társadalmi rendészet 11. § (1) A bűncselekmények megelőzése, a társa­dalmi tulajdon védelme, a munkafegyelem meg­szilárdítása végett a közületi szerv dolgozóiból társadalmi rendészet létesíthető. (2) A közületi szerv büntetlen előéletű dolgo­zóját a helyi társadalmi szervezetek, gazdasági szervek, a munkahelyi kollektívák javasolják társadalmi rendésznek, és a közületi szerv veze­tője bízza meg. (3) A társadalmi rendészet létrehozására, irá­nyítására, feladataira, jogaira és kötelességeire vonatkozó részletes szabályokat a közületi szerv vezetője határozza meg, összhangban a rendé­szetre megállapított szabályokkal. Záró rendelkezések 12. § (1) Ez a rendelet 1988. március l-jén lép ha­tályba és ezzel egyidejűleg az üzemrendészeti szervek szervezéséről szóló 14/1960. (III. 24.) Korm. rendelet hatályát veszti. (2) Ahol jogszabály üzemrendészeti szervre utal, azon a közületi szerv rendészetét kell ér­teni. (3) Az 5. § (1) bekezdés b) pontjában foglalta­kat az érdekelt miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a belügyminiszterrel egyetértés­ben, illetve a fővárosi, megyei tanács 1988. ok­tóber 1-jéig szabályozza. Marjai József s. k., a Minisztertanács elnökhelyettese A Minisztertanács 7/1988. (II. 17.) MT r e'n d el é f e az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásról A Minisztertanács az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény (a továbbiakban: törvény) 13. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § Az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás (a továbbiakban: szakmai oktatás) célja, hogy a) lehetőséget adjon szakképesítés, továbbá munkakör betöltéséhez, foglalkozás (tevékenység) folytatásához (a továbbiakban együtt: munkakor betöltéséhez) szükséges ismeretek megszerzésére, b) szolgálja a munka színvonalának emelésé­hez, a műszaki fejlődés és a tudomány eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazásához szükséges is­meretek megszerzését és bővítését, c) biztosítsa — a népgazdaság, illetve a mun­káltatók igényeihez igazodó munkaerő-átcsopor­tosítás elősegítése érdekében — a munkavállalók foglalkoztatásához szükséges új szakmai ismere­tek, illetve szakképesítés megszerzését (a továb­biakban: átképzés), d) járuljon hozzá az egyéni képességek kibon­takoztatásához, az egyéni adottságoknak megfe­lelő pályaválasztáshoz, illetőleg pályamódosítás­hoz. 2. § (1) A szakmai oktatás típusai a) szakképesítést nyújtó szakmai oktatás, b) szakképesítést nem nyújtó szakmai oktatás. (2) A szakmai oktatásban szakmai elméleti és gyakorlati ismereteket oktatnak (a továbbiakban: szakmai ismeretek). (3) A szakmai ismeretek — a szakmai oktatás típusától, az igényektől és a résztvevők előkép­zettségétől függően — kiegészülhetnek a korsze­rű szakmai ismeretek megalapozásához szükséges műszaki, természettudományi, vezetési, szerve­zési, gazdálkodási, illetőleg közéleti jártasságot fejlesztő, valamint más általános ismeretekkel (a továbbiakban: általános ismeretek). 3. § (1) A szakmai oktatás tanfolyami és más for­mában folyhat. Ha jogszabály másképp nem ren­delkezik, az előírt ismeretek egyéni felkészülés alapján is megszerezhetők. (2) A szakmai oktatást a népgazdaság, a részt­vevők és a munkáltatók igényeinek figyelembe­vételével, a hatékonyságot szolgáló formában, a munkaidőalapot kímélve úgy kell megszervezni, hogy az elméleti oktatásra — elsősorban — mun­kaidőn kívül kerüljön sor. 4. § : A szakmai oktatásban egyéni elhatározás vagy a munkáltató rendelkezése alapján az vehet részt, aki az oktatásra megállapított feltételeknek megfelel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom