Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 15. szám

15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 423 szűnik. Az 1987. évi nyereségből képzett érdekeltségi alapnak a kötelezettségek teljesítése után fennmaradó része a vagyonalapot növeli. A vállalatoknak 1987-nben 15,9 milliárd forint összegű jóléti és kulturális alapjuk volt; ez az előző évinél 10,5%-kal volt nagyobb. Az alap forrásai közül az eredmény terhére elszámolt összeg 7,5%-kal növekedett. Az érdekeltségi alapból átcsoportosított összeg 31,9%^kal volt nagyobb az előző évinél. Az alapot jóléti, szociális, kulturális és sportcélokra szinte teljes egészében felhasználták. Az előző évihez képest leggyorsabban a sportra (63,1%-kal), az üdültetésre (11,8%kal) és az üzemi étkeztetésre (11,1%-flkal) fordított kiadások nőttek. A sportcélú ráfordítások nagymértékű növekedése alapvetően az új sportfinanszírozási rendszerre való átállással függ öszsze; az eddig is sportra fordított, de egyéb költségek között elszámolt összegeket a gazdálkodók — élve a lehetőséggel — most az alap ráfordításai között elszámolva legalizálták. A műszaki fejlesztés szabályozórendszerében a kötöttségek tovább csökkentek, szűkült az alapképzésre kötelezettek köre. A kötelező képzés már csak a híradás- és vákuumtechnikai-iparban, a műszeriparban és a gyógyszeriparban maradt fenn. A gazdálkodó szervezetek műszaki fejlesztési forrásaikból 20,1 milliárd forintot használtak fel; ez 9,5%^kal volt több az előző évinél. Állóeszközbeszerzésre 1,6 milliárd forintot, veszteségrendezésre 46 millió forintot fordítottak. A valóságos műszaki fejlesztési ráfordítás így 18,5 milliárd forint volt, 12%-kal több, mint 1986-ban. A felhasznált összegnek a főbb célok szerinti arányai az előző évihez képest alig változtak: egy-egy százalékponttal nőtt a licenc-, know-how-költségeknek és a külső megbízásoknak a részaránya, a saját felhasználásé pedig csökkent. A vállalatok a központi műszaki fejlesztési forrásokhoz 7,1 milliárd forinttal járultak hozzá. A nyitóállományt és az egyéb befizetésekét (például kölcsönvisszafizetést) figyelembe véve a központi forrás 11,1 milliárd forint volt. Ebből 8,5 milliárd forintot felhasználtak; ez az összeg a vállalatoknak és az intézeteknek adott megbízásként és visszafizetendő vagy végleges támogatásként lényegében visszakerült a gazdálkodói körbe. Egyes vállalatok pénzügyi helyzetének rendezését és jövőbeni gazdálkodása rentabilitásának megalapozását szanálási eljárás keretében kellett biztosítani. A Szanálási Alap támogatására az 1987. évi költségvetésben 3 milliárd forint előirányzat szerepelt. A Minisztertanács — a költségvetési hiány mérséklésére — az év elején 2 milliárd forintra csökkentette az eredeti összeget. Év közben látszott, hogy e támogatás nem lesz elegendő az elkerülhetetlen szanálásokra, ezért szerkezetátalakítási kötvény kibocsátására került sor. Ennek értékesítéséből 2,4 milliárd forint folyt be, növelve a Szanálási Alap forrásait. A szőlőültetvényeket ért fagykár részbeni rendezésére külön jóváhagyott 250 millió forint keretemelés, és a korábban szanált gazdálkodó szervektől befolyt 100 millió forint hiteltörlesztés ugyancsak növelte az Alap pénzforrásait. Így összességében a szanálási célokra rendelkezésre álló forrás 1987ben 4,8 milliárd forint volt. Az iparban öt vállalatnál rendelték el állami szanálási eljárást (Láng Gépgyár, Ganz-MÁVAG, Soroksári Vasöntöde, Mecseki Szénbányák, Tatabányai Szénbányák). Az 1987-ben alárt szanálási megállapodások értelmében a Láng Gépgyár 104 millió forint, a Soroksári Vasöntöde 164 millió forint ingyenes juttatást kapott. A Ganz-MÁVAG pénzügyi rendezésére a decentralizálást követő kibontakozási program alapján 1988-ban kerül sor. A mezőgazdaságban 3 aszálykáros állami gazdaság és 82 mezőgazdasági termelőszövetkezet pénzügyi hiánya rendezéséről született döntés, de még a régi rend szerint. A 85 szanáláshoz 1,1 milliárd forint költségvetési forrásra volt szükség. Ebből 500 millió forint terhelte a Szanálási Alapot, a többit az 1986. évben kihelyezett óvadék finanszírozta. A Szanálási Alap 1987. évi záróállománya — az 1988-ban felhasználható forrás — 4 milliárd forint volt. Ezt terhelik azonban az 1987-ről áthúzódó pénzügyi rendezések, mindenekelőtt a Mecseki és a Tatabányai Szénbányák, a Soroksári Vasöntöde és egyes mezőgazdasági üzemek szanálása, együttesen mintegy 2,3 milliárd forint összegben. Az új felszámolási, szanálási jogszabályok alkalmazása nehezen indult meg, funkcionálása az elvárásoknak még nem mindenben megfelelő. A hitelezők nem szívesen kezdeményeznek felszámolási eljárást. Komoly gondot jelent, hogy a hitelezők (szállítók, kereskedelmi bankok) nem veszik ki részüket a tartozások rendezéséből. A gyakorlatban nem érvényesül az elvárt egyezségre való törekvési érdek, hogy ezáltal elkerüljék a felszámolás esetén bekövetkező nagyobb veszteséget. A Minisztertanács 1987 második felében foglalkozott a témával, és a felszámolási eljárás következetesebb alkalmazását elősegítő intézkedéseket hozott. Ezek hatása azonban csak 1988^ban várható. Az eltelt idő tapasztalatai alapján még nem lehet egyértelműen minősíteni a szanálások eredményét, hatását, azt, hogy ezek a rendezések tüneti kezelésnék bizonyulnak-e, vagy alapvetően orvosolják-e a gazdálkodási bajokat. Az intézkedések iránya annyiban kedvezőnek minősíthető, hogy az érintett vállalatok programot dolgoztak ki a termelési szerkezet, az értékesítés és a szerjvezet átalakítására, a tartósan jövedelmező működés megalapozására. A megvalósulásra azonban időt kell biztosítani. Az államháztartási mérleg adatai szerint a vállalati gazdálkodó szervezetek összes, pénzforgal-