Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)
1988 / 31. szám
946 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 31. szám adós ismeretlen helyre távozott, a vállalkozás kísérletet tett a behajtásra, de az sikertelen volt, jogerőre nem emelkedett kártérítési határozatokból adódó tartozások stb.). 13. A vállalkozás házipénztárának forint pénzkészletét a pénztárkönyvvel egyező értékben, valuta pénzkészletét az év utolsó napján érvényes vételi valutaárfolyamon átszámított forintértékben kell a mérlegbe felvenni. 14. A valutát, devizát, devizahitelt, a külföldi pénzértékben nyilvántartott készleteket, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követeléseket és tartozásokat a Magyar Nemzeti Bank által közleményben közzétett, az év utolsó napján érvényes eladási, illetve vételi árfolyamon átszámított forint értékben kell értékelni. A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett helyi valutát, devizát, devizahitelt, a helyi valutára szóló követeléseket és tartozásokat a MNB Arbitrage Osztálya által közölt — a tárgyév utolsó napján érvényes — szabadpiaci árfolya mon átszámított forint értékben kell értékelni. 15. A vásárolt kötvényeket, részvényeket és egyéb értékpapírokat tényleges bekerülési értéken (vételi árfolyamon) kell a mérlegben értékelni. 16. Átmenő aktíva címén kötelező felvenni a mérlegbe az export árbevételként elszámolt tételek után járó, de nem igényelhető támogatásokat, valamint pénzintézeteknél a járó, de nem a tárgyidőszakban befolyt kamatbevétel összegét. 17. A vállalkozók elhatározásuktól függően átmenő aktívaként, illetve passzívaként feltétel nélkül felvehetik mérlegükbe a külföldi pénzértékre szóló követelések és tartozások 14. pont szerint megállapított árfolyamváltozás miatti átértékelési különbözetét a pénzügyi teljesítés időpontjáig és átmenő passzívaként a peresített követeléseket a bíróság jogerős határozatáig. 18. A vállalkozók a következő ráfordításokat (költségeket) akkor vehetik fel mérlegükbe átmenő aktívaként, il- N letve átmenő passzívaként, ha a tárgyévben ténylegesen felmerült költségek, illetve a tárgyévet követő években várhatóan felmerülő költségek összege jelentősen (legalább 10%-kal) meghaladja az előző három év átlagában felmerült azonos költségek összegét és amennyiben az átmenő aktíva fizetésképtelenséget nem eredményez: — alapítási és átszervezési költségek; — fogyóeszközfelhasználás és -fenntartás költségei; — állóeszközfenntartási költségek; — a selejtezett állóeszközök nettó értéke; — a selejtezett készletek nyilvántartás szerinti értéke, a leértékelt készletek régi és új (leértékelés utáni) nyilvántartás szerinti értékének különbözete. A tárgyévben ténylegesen felmerült és az előző három év átlagát meghaladó többletköltségek legfeljebb három évre határolhatók el, amelybe a mérlegkészítés éve is beletartozik. A költségelhatárolás ütemezését a vállalkozó határozza meg. 19. A kutatási-kísérleti fejlesztés költségei — amennyiben a tárgyévben ténylegesen felmerült költségek, illetve a tárgyévet követő években várhatóan felmerülő költségek az előző három év átlagában felmerült azonos költségek összegét jelentősen, legalább 10%-kal meghaladják — átmenő aktívaként, illetve átmenő passzívaként legfeljebb 4 évre elhatárolva vehetők fel a mérlegbe. 20. A pénzintézeteknek átmenő passzívát kell képezni a tárgyidőszakot terhelő, de a tárgyidőszakot követően felmerülő kamatköltségek fedezetére. 21. Az átmenő aktívákról és passzívákról az értékelés és az elhatárolás ütemezésének részletes számítását igazoló bizonylatot kell készíteni. 22. A vállalkozó tartós passzívaként elszámolt jövedelem címén az ágazati könyvviteli előírásokban kijelölt számla egyenlegével egyezően a mérlegbe kizárólag a tárgyidőszakot terhelő, de a munkavállalók részére még ki nem fizetett jövedelmek összegét állíthatja be. 23. Az alapítói vagyont, a felhalmozott vagyont és a tartalékvagyont könyv szerinti értékben kell a mérlegbe felvenni. 24. Az előzőekben fel nem sorolt egyéb aktívákat és passzívákat értelemszerűen az előző pontokban foglaltaknak megfelelően értékelve kell a mérlegbe beállítani. ///. A MEGÁLLAPÍTOTT MÉRLEGEK HELYESBÍTÉSE 1. A megállapított mérlegek helyesbítésénél a következő alapelveket kell betartani: a) a helyesbítésre csak önellenőrzés vagy a pénzügyi ellenőrzésen alapuló jogerős határozat (a továbbiakban együtt: ellenőrzés) alapján kerülhet sor; b) a helyesbítésnél azokat az előírásokat kell alapul venni, amelyek a hiba elkövetésének időszakában érvényesek voltak; c) a korábbi évek eredményét érintő helyesbítések következtében a tárgyévi eredmény nem változhat; d) a helyesbítő tételeket a hiba feltárása alkalmával úgy kell elszámolni, hogy az elszámolásokban jogcímüknek megfelelően szerepeljenek. 2. A mérleg megállapítását követően a szabálytalan mérleg, illetve könyvviteli nyilvántartások önellenőrzés által feltárt hibáit a feltárás, pénzügyi ellenőrzés esetén az azon alapuló jogerős határozat mérlegidőszakában — a hiba feltárásának negyedévében, legkésőbb a negyedévi könyvviteli zárlat alkalmával — kell a könyvviteli nyilvántartásban helyesbíteni. 3. Az ellenőrzés által feltárt hibák helyesbítésénél: a) A közvetlen költségek vagy a tevékenységek általános költségeinek részét képező tételek helyesbítését (pl. anyagköltség, társadalombiztosítási járulék) a központi irányítás költségei között kell elszámolni, az ilyen tételek miatt a saját termelésű készletek értékét nem szabad megváltoztatni (az építőiparban az arányosítással megosztásra kerülő közvetlen költségek helyesbítésekor a befejezetlen termelés közvetlen önköltsége változhat).