Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 31. szám

942 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 31. szám /) az egyedileg 2 000 Ft beszerzési érték alatti fogyóeszközöket, ha ezt a vállalkozás a használatba vételkor teljes összegében költségként elszámolta; m) a behajthatatlan követeléseket. 6. A behajthatatlan követeléseket legkésőbb az évzáró mérleg elkészítése előtt — az anyagi felelősségre érvényes jogszabályokban előírtak megtartása mellett — az eredmény terhére le kell írni. Behajthatatlannak minősül: a) az a követelés, amelyet sem bíróság előtt, sem egyéb peres eljárással érvényesíteni vagy a megítélt követelést behajtani nem lehet (1 000 Ft-ot meg nem haladó követelés esetén kétszeri eredménytelen felszólítás után a behajthatatlanságot vélelmezni lehet); b) a devizában nyilvántartott követelés, ha — a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nem volt fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezte; — az adós vagyoni állapota miatt (pl. csőd, vagy megbízható információ szerint eladósodottság) a követelés behajtása nem látszik valószínűnek; — a követelés alapját képező áru értékesítése nem az áru természetében rejlő körülmény folytán csak a nyilvántartásba vettnél alacsonyabb áron volt lehetséges, és a vevő ellen kártérítési igényt eredményesen érvényesíteni nem lehet, vagy azt a követeléssel arányban nem álló költségek miatt érvényesíteni nem célszerű; > c) a fizetésképtelen vállalkozással szembeni követelés azon része, amelyről az egyezség keretében a hitelező lemondott; d) a magánszemélyekkel szembeni követelés, ha a követelés nagysága, a magánszemély fizetőképessége miatt a követelés törlesztésére nincs lehetőség (pl. a magánszemélytől a követelés nem vonható le, vagy a magánszemély törlesztése még a kamatot sem fedezi, a végrehajtás nem vezetett eredményre); e) a hatályos jogszabályok szerint elévült követelés. 7. A behajthatatlanná vált követelések leírását a vállalkozás vezetője — a devizában nyilvántartott követelés esetén a devizahatóság engedélye alapján — engedélyezi. A vállalkozó a devizában nyilvántartott és behajthatatlanná vált követelés leírásának engedélyezése érdekében köteles a devizahatósághoz fordulni, ha a követelés lejárati ideje a három évet meghaladja. B) Állóeszközök és beruházások értékelése 1. Az állóeszközöket a könyvviteli nyilvántartásokkal egyező nettó értékben kell értékelni. Az állóeszközök nettó értékét azok könyvszerinti bruttó értéke (amely általános forgalmi adót nem tartalmaz) és a könyvvitelben kimutatott értékcsökkenés különbözeteként kell megállapítani. 2. A vásárolt vagyonértékű jogokat beszerzési áron kell értékelni. 3. A beruházásokat a szállító (kivitelező) által számlázott és a beruházó által elfogadott — általános forgalmi adót nem tartalmazó — értékben, a saját vállalkozásban végzett beruházásokat általános forgalmi adót nem tartalmazó teljesítményértéken, a beruházások megvalósítása érdekében kifejtett társadalmi munka értékét külön jogszabályban meghatározott tartalommal kell a vállalkozás mérlegébe felvenni. A nem számlázott, de a szállító által teljesített beruházásokat szerződés szerinti értéken kell a mérlegbe felvenni. 4. A gazdasági társaságnál a tagok által nem pénzbeli . (betétként) hozzájárulásként rendelkezésre bocsátott állóeszközöket és vagyonértékű jogokat a társasági szerződésben meghatározott értéken kell a mérlegbe felvenni. C) Vásárolt készletek értékelése 1. A vásárolt készleteket (anyagok, fogyóeszközök, gyártóeszközök és göngyölegek, áruk) összességükben a mérlegben beszerzési áron kell értékelni. Beszerzési ár alatt az ágazati,könyvviteli előírások szerint ilyen címen meghatározott, általános forgalmi adót nem tartalmazó árat kell érteni. 2. Az 1. pontban foglaltak végrehajtásaképpen, attól függően, hogy a vállalkozó az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott elszámolási lehetőségek közül számlarendjében melyik elszámoplási módot választotta, a mérlegben a vásárolt készletek értékét — a szabályszerűen vezetett anyag- (áru) könyvelés alapján — a következő módszerek szerint kell felvenni: rtj-Elszámolóár alkalmazása esetén: elszámolóáron számított értékkel, a készletre jutó árkülönbözet összegének külön tételben való kimutatásával. Nem kell a mérlegben a készletre jutó árkülönbözetet kimutatni akkor, ha annak mértéke az ágazati könyvviteli előírásokban meghatározott mértéket nem haladja meg és a vállalkozó az elszámolási módot úgy alakította ki, hogy készletre jutó árkülönbözetet nem mutat ki. Az elszámolóárak év végi módosítása esetén a mérlegben a vásárolt készletek összértéke nem változhat meg; b) Beszerzési ár alkalmazása esetén: ba) a naptári évben legutoljára beszerzett készlet beszerzési egységárának és az év végén meglevő készlet mennyiségének szorzatából adódó értéken; bb) a naptári évben legelőször beszerzett készlet beszerzési egységárának és az év végén meglevő készlet mennyiségének szorzatából adódó értéken; bc) mérlegelt átlagáron, amennyiben a vállalkozó a felhasználásokat mérlegelt átlagáron számolja el. c) Az. egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, amennyiben a vásárolt készleteket csak mennyiségben