Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 17. szám

554 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a szernélyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóságra törekvés, az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között jelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni. Esetenként a gyermek érdekében mégis meg kell változtatni a gyermek környezetét. A bírósági határozat alapján a gyermeket kiadni köteles szülő súlyosan vét a gyermek érdekei ellen, ha — a törvényes rendelkezéseknek közvetve vagy közvetlenül ellenszegülve — a gyermeket magánál visszatartja. A gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható következtetés abból, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte. A szülőnek kötelessége felkészíteni a gyermeket arra, hogy a másik szülőhöz kerül, a fogadó szülőnek pedig kötelessége elősegíteni, hogy a gyermek úgy szokja meg új otthonát, hogy a régi környezetében megszokott személyekkel, így különösen a másik szülővel megfelelő kapcsolatot tarthat fenn. Súlyosan esik a szülő terhére, ha — szembeszegülve a bírósági határozattal — különböző eszközökkel (pl. új perek ismétlődő indításával) akarja megakadályozni a gyermeknek a másik szülőhöz kerülését, abban bízva, hogy — az állandóság szempontjára tekintettel — a gyermek végül is nála marad. A bíróságnak alkalmaznia kelT mindazokat a jogi eszközöket, amelyek TD£U> melyik szülőnek az erőszakos, önkényeskedő, a bírósági határozatai játszására törekvő magatartáslaFj^eggálbTiák. Ha valamelyik szülő a gyermekelféffvoldalú elhatározással, önkényesen viszi el a gyermeket jngsflPnípn macánál tartó szülőtől, megfelelő rendelkezéssel (pl. ideiglenes intézkedéssel) olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jogszerűen eljáró szülő érvényt szerezhessen jogainak. c) A család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermeknél. Ennek hátrányos következményei fokozottan hatnak rá, ha az egymást szerető testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. A testvérek közössége jelentős kötőerő. A gyermek elhelyezésénél ezért általában arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak, és közösen átélve a házasság felbomlásának nehéz idejét, minél kevésbé sérülten kerüljenek ki a szülők közötti ellentétek által létrehozott helyzetből. Mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek megléte esetén is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. A gyermekelhelyezési perekben szerzett tapasztalatok azonban azt is jelzik, hogy nem minden családban egyformán erős a gyermekek egymáshoz kötődése. Lehetnek jelentős korkülönbségek a gyermekek között, adottságaik, érdeklődési körük, igényeik eltérhetnek, ami gyengíti a gyermekek egymáshoz való ragaszkodását. A gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötődés fűzheti, amely erősebb a testvéri szeretetnél. Az is előfordulhat, hogy egyikük az i jyik, másikuk a másik szülőnél hosszabb ideje él, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag már megvalósul. Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre — különösen ha ez nem jár a gyermekek végleges szétválásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti —, a bíróság jóváhagyhatja. A szülők megállapodásának hiányában vagy erre irányuló kérésükre is határozhat a bíróság úgy, hogy a gyermekeket megosztva helyezi el a szülőknél. E döntésnél jelentős tényező lehet a gyermeknek egyik vagy másik szülőhöz való erős kötődése. Különösen a serdülőkorú gyermek kívánsága nem hagyható figyelmen kívül. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll [Csjt. 77. § (2) bek]. A Csjt. 24. §-a szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek. A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy e szülő rendelkezik a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A házasélet megromlásáért való felelősség értékelése elősegítheti annak megítélését, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére. A támogatási kötelezettség elhanyagolását, a család közös érdekeit figyelmen kívül hagyó önzést, a házastársi hűség megsértését az ilyen magatartást tanúsító házastárs terhére kell rendszerint értékelni. Kölcsönösen súlyosan esik a szülő terhére, ha kényszerítő körülmények nélkül, érzelemváltozás, harmadik személlyel létesített kapcsolat miatt — nem törődve a gyermek sorsával — elhagyja a házastársát, a közös otthont. Ha a másik szülő a gyermekről megfelelően gondoskodik, képes azt ellátni, személye és körülményei a gyermek nevelésére alkalmasak, akkor a gyermekét elhagyó házastárs sem a gyermek nemére és korára, sem pedig személyi és anyagi körülményeinek kedvező megváltozására tekintettel nem kerülhet utóbb előnyösebb helyzetbe annál a szülőnél, aki a gyermekről egyedül vagy hozzátartozói segítséggel megfelelően gondoskodik. Ennek az elvnek a helyes érvényesülése érdekében azonban a bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy milyen előzmények ve-