Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 17. szám

552 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám termékenyen ható — elvi iránymutatást. Kimondta, hogy a gyermek elhelyezésénél és az elhelyezés megváltoztatásánál elsősorban a gyermek érdekét kell szem előtt tartani. Változatlanul alapvető, döntő szempont: a gyermek érdekének védelme. Ez azonban a társadalmi folyamatok hatásaként az ítélkezési gyakorlatban több vonatkozásban is új módon merül fel. A kérdés árnyaltabb megközelítése szükséges, mivel változások következtek be a család belső életében, szerkezetében és feladataiban. Tovább halad az a folyamat, melynek során a házastársak egyenjogúságának követelménye általában elfogadottá válik. Egyúttal azonban a gyermekes házasságok felbomlásának viszonylag magas száma miatt indokolt követelmény a szülők felelősségének a fokozása. Mindezekre tekintettel a helyes és egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása céljából a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmány 47. §-ának megnatározott jogkörében irányelvként az alábbiakat állapította meg. I. Felelősség a gyermekért A házastársaknak az Alkotmányból és a Csjtből folyó kötelessége a család, a házasság védelme, a családban élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása (Csjt. 75. §). Mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének elsősegítése. Ez következik abból a törvényi rendelkezésből is, amely szerint a házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniök (Csjt. Sem a jogok, sem a kötelességek terén nem illeti meg előjog egyik házastársat sem. Az egyenjogúság jegyében egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért. A családi közösség fenntartása, a gyermek nevelésének legmegfelelőbb légkör kialakítása és megőrzése mindkét házastárs feladata. A család egységének megbomlása a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elő, egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. Társadalmunk ezért joggal várja el a szülőktől, hogy múló érzelemváltozások, meggondolatlan kalandok, fellobbanó indulatok, hirtelen támadt öszszetűzések nyomán kialakult helyzet hatása alatt ne bontsák meg a család egységét. A bíróságnak ezért mind a házassági bontóperben (Csjt. 18. §, Pp. 285. §), mind pedig a különélő házastársak között a házasság felbontása nélkül indult gyermekelhelyezési per során vizsgálnia kell, hogv van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez főként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülő őszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítő tevékenységét a szülők közvetlen környezete is támogatja, s ahhoz a társadalom is segítséget ad. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy erősítse a gyermek sorsáért való szülői felelősségérzetet. Ennek érdekében a bontóper előtti meghallgatás során, továbbá a peres eljárás bármely szakában is tárja fel a felek előtt a család szétesésének hátrányos következményeit. Irányítsa a figyelmet a.házastársi kapcsolat, a család, a szülő, és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítő szerepére. Ezeknek és más körülményeknek a feltárásával is a bíróság a feleket arra a meggondolásra késztetheti, hogy gyermekük érdekében — de saját érdekükben is — kíséreljék meg a családi életük helyreállítását. A tárgyalás vezetése során a bíróság fordítson gondot arra, hogy a felek közötti ellentétek ne mélyüljenek tovább. A békítést minden esetben újra kísérelje meg, ha az eredményt ígér. Ennek érdekébén a tárgyalási határnapok közötti időtartamot^ — ha ettől valóban eredmény várható — meghosszabbíthatja. Ilyenkor azonban — szükség esetén — ideiglenes intézkedéssel rendelkeznie kell a gyermek elhelyezéséről és tartásáról. Adott esetben viszont a gyermek érdeke azt kívánhatja, hogy az elhelyezés iránt indított per gyorsan fejeződjék be, és a határozat végrehajtása is haladéktalanul megtörténjék. Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, s már a gyermek érdekében sem áll a házasság fenntartása, a szülők kötelesek a házaséletük megromlásának a gyermeknél jelentkező káros hatásait a lehető legkisebb mértékre csökkenteni. A házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad. II. A szülők megállapodása a gyermekelhelyezés kérdésében A házassági életközösség megszakadásakor eldöntésre vár, hogy a gyermek kinek a gondozásába kerüljön. A Csjt. 76. §-ából következően a jogalkotó feltételezi, hogy a szülők általában maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. A gyermek elhelyezéséről a bíróság csak a szülők megegyezésének hiányában dönt. A szülőknek olyan megoldást kell választaniuk, amely a gvermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. Akkor járnak el a törvény szellemében, ha megállapodásuknál a gyermek érdekét tartják szem előtt, s e tekintetben egyetértésre törekednek. A gyermek elhelyezése nem lehet a rossz értelemben vett alku tárgva. Ezért, ha a szülőknek a gyermek elhelyezése kérdésében való egyezsége nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt nem hagyhatja jóvá [Pp. 148. § (2) bek.]. Erre irányuló kereseti kérelem hiányában is hivatalból úgv intézkedhet, ahogy az a gyermek érdekének a legjobban megfelel.