Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 12. szám

12 .szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE '449 hagyatéki eljárást a közjegyző függőben tartja és az ezt kimondó végzés kézbesítését mellőzi, ha a hagyatéki leltár szerint nincs ismert örökös, illetőleg az örökösök ismeretlen helyen tartózkodnak. Mivel az örökhagyó végrendelete a termelőszövetkezeti használatban lévő ingatlanról nem rendelkezik, a jelen hagyatéki ügyben nincs ismert örökös, az állami közjegyzőnek az idézett jogszabály szerint kellett volna eljárnia, s nem kerülhetett volna sor az állami szerv részére történő átadásra. A több jogszabállyal módosított és kiegészített 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyaték átadása kérdésében a tényállást az állami közjegyzőnek hivatalból kell megállapítania. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte s a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozására utasította. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.793 1986/ 2. számú, — a legfőbb ügyész Pfl. 32.215 1986. számú törvényességi óvással egyező — határozata alapján.) A hirdetményt a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg kell kibocsátani és azon — a dolog természeténél fogva — a tárgyalás időpontját is fel kell tüntetni. A Tiszarádon 1985. december 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt N. J. volt tiszarádi lakos örökhagyó hagyatékához tartozott a tiszarádi kertingatlan 12 része, amelyben a hagyatéki leltár szerint lakóház van, továbbá a vasmegyeri termelőszövetkezeti különlapon nyilvántartott 1 ha 3581 négyzetméter területű termelőszövetkezeti használatban álló szántóingatlan. A hagyatéki leltár szerint öröklésre jogosult az örökhagyó hét gyermeke, akik közül a Tiszarádon 1935-ben született N. S. ismeretlen helyen tartózkodik, továbbá a túlélő házastárs. Az állami közjegyző elrendelte N. S. hirdetményi idézését — a tárgyalás határnapjának feltüntetése nélkül — és részére ügygondnokot rendelt el. Ezt követően a tárgyalásra határnapot tűzött ki, miután a hirdetményre az örökös nem jelentkezett. A hagyatéki tárgyaláson megjelent felek előadták, hogy „kb. tíz éve nem tudnak semmit" N. S-'ről. A hagyatékot a törvény szerint kérték átadni. A közjegyző a hagyatékot az örökhagyó Öt gyermekének adta át, túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten. A végzés indoklásában hivatkozott a B. H. 52 1982. szám alatt közzétett határozatra, amelyet az ismeretlen helyen tartózkodó örökössel kapcsolatban hozott a Legfelsőbb Bíróság. A hagytékátadó végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős végzés ellen emelt törvényeségi óvás folytán hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: Tévesen járt el a közjegyző az ismeretlen helyen tartózkodó örökös hirdetményi idézésénél. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958* (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 42. §-ának (1) bekezdése élteimében ugyanis, mivel a személyi adatok ismertek, a hirdetményt a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg kellett volna kibocsátani és azon a dolog természeténél fogva a tárgyalás időpontját is fel kellett volna tüntetni. Ezzel szemben a közjegyző a hirdetményt a tárgyalás kitűzése előtt bocsátotta ki, így azon az, időpont nem szerepelhetett. De helytelenül alkalmazta a közjegyző N. S: öröklésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak a hivatkozott B. H-ban közétett P. törv. II. 20 406/1982. számú határoztatában adott iránymutatását. A jelen hagyatéki ügyben ugyanis a tényállás eltérő volta miatt a He. 42. §-ának (2) bekezdése alkalmazására nem kerülhetett volna sor, mert N. S. közelebbi személyi adatai, így nevén kívül születésének éve, anyja neve ismeretlenek, és azok alapján nevezett azonosítható. A He. 42. §-ának (2) bekezdése alkalmazásának feltételei fennállása esetén sem hirdetményi idézést, hanem igénybeielentési felhívást kellett volna kibocsátani, s ügygondnok kirendelésére nem lett volna szükség. Az adott esetben a He. 42. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna a közjegyzőnek eljárnia, illetve mivel a tárgyaláson megjelent örökösök előadása szerint N. S-ről ,,kb. tíz éve nem tudnak semmit", sor kerülhetett volna a He. 50. §-ának (2) bekezdésében' foglalt rendelkezés alkalmazására és az érdekelteknek a holtnak nyilvánítási eljárás megindítására való felhívására. Tekintettel arra, hogy a He. 50. § (1) bekezdése alapján a tényállást a közjegyzőnek hivatalból kell tisztáznia, indokolt lett volna a megjelentektől érdeklődni, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó örökösnek leszármazói vannak-e, akik esetleg hollétéről felvilágosítást adhattak volna. Végül helytelen, hogy az ismert helyen tartózkodó leszármazók közül csak öt gyermeknek adta át a közjegyző a hagyatékot, N. Z. örököst ugyanis indokolás nélkül (valószínűleg tévedésből) mellőzte. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte, s a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozására utasította. (A Legfelsőbb Bíróság P. törvény II. 20.803/ 1986/2.. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 32.118/ ]9o6. számú törvényességi óvással egyező — határozata alapján.)