Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 12. szám

446 TANÁCSOK végezhetik. E munkavégzés, amely az érdekelt személyek önkéntes vállalása és a tagok közgyűlésének a határozata alapján történik, nem hoz létre társadalombiztosítási jogviszonyt. Azonosan kell figyelembe venni a tag által végzett alkalmi szellemi munkát is (pl. jegyzőkönyvvezetés, gépírás). A tagnak járó díjazás az említett esetekben, attól függetlenül, hogy azt a befizetési kötelezettségek csökkentésére számolják el. vagy közvetlenül a tagnak kifizetik, nem képezi a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapját. (Az általános jövedelemadóról szóló 45 1983. (XI. 20.) PM számú rendelet 5. §-a (3) bekezdése szerint mentes az általános jövedelemadó alól is.) Ennek megfelelően a társadalombiztosítási ellátások alapjába nem számítható be. 2. Más a helyzet, ha a tag vagy a tulajdonos a szövetézettel vagy a közösséggel meghatározott feladat elvégzésére munkaszerződést köt (pl. gondnoki teendők, liítkarbantartás ellátására, tekintet nélkül arra, hogy az fő-, mellékfoglalkozás) vagy megbízási jogviszonyt létesít. A tag résztulajdonosi helyzete nem zárja ki az említett .jogviszonyok létesítését, és az ehhez fűződő társadalombiztosítási jogosultságát. Az említett ]ogviszonyok alapján járó munkadíj után a szövetkezet, a tulajdonközösség a 17 1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 217. §-ának (1) és (5) bekezdése szerint köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ha a szövetkezet, vagy társasház-tulajdonközösség az 1. pontban említett esetekben járulékot fizetett, a jogalap nélküli járulékot a befizetés évének utolsó napjától számított öt éven belül a munkáltató kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság visszautalja, illetőleg kérelmük szerint a javukra elszámolja. A biztosított a R. 226. §-a (1)—(2) bekezdésének megfelelően akkor köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha az előbbi jogviszonya — az eltöltött munkaidő tartamától függetlenül — főfoglalkozás, továbbá akkor is. ha e jogviszonyában sem (is egyidejűleg fennálló más biztosítással járó jogviszonyában sem dolgozza le a törvényes munkaidőt." SZÖVOSZ Lakásszövetkezeti Főosztály Iránymutatások — Állásfoglalások Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések Az állami ingatlan kezelői jogának térítése ellenében való átadásával az átadást megelőzően keletkezett, a munkáltatót a munkajog szabályai szerint terhelő kötelezettségek nem szállnak át az ingatlan új kezelőjére, mert azok nem az ingatlan kezeléséhez kapcsolódnak. A felperes 1959 novemberétől dolgozott a K-i Bútoripari Vállalatnál és a bíróság jogerős ítélete KÖZLÖNYE 12. szám alapján 1971. november l-jétől havi 321 Ft baleseti járadékban részesült a munkáltatójától. A felperes a bútorgyárnál fennálló munkaviszonyát 1975 júniusában megszüntette. A K-i Bútoripari Vállalatot 1977. január l-jétől az N-i Bútorgyárhoz csatolták — annak gyáregysége lett —, ezért mint önálló vállalat megszűnt. A felperes részére megállapított járadék összegét 1977. január l-jétől a jogutód N-i Bútorgyár folyósította. Az N-i Bútorgyár K-i Gyáregységét (a valamikori K-i Bútoripari Vállalatot) a Fafeldolgozó Gazdaság a kezelői jog átvételével 1935-ben megvásárolta. A felperes járadék felemelése iránt a Fafeldolgozó Gazdasággal szemben kérelemmel élt e vállalat munkaügyi döntőbizottságához, amely a kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy 1975. június 23-tól nem a vállalat dolgozója. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, ítélete indokolásában megállapította, hogy keresete azért alaptalan, mert az alperes nem jogutóda a K-i Bútorgyárnak. Ebből következően az alperes nem tartozik kártérítési felelősséggel a felperest ért foglalkozási ártalom következtében jelentkező keresetveszteségért. A felperes fellebezését elbíráló megyei bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes köteles a felperes részére baleseti járadékot folyósítani. Álláspontja szerint az alperes az ingatlan kezelői jogának megszerzésekor nem tett olyan kikötést az átadás-átvételkor készült megállapodásban, sem az annak mellékletét képező emlékeztetőben, amely szerint ezen kötelezettségért nem felel. A 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet és a végrehajtására kiadott 6 1970. (IV. 8.) ÉVM—MÉM—PM sz. együttes rendelet 32. §ának (3) bekezdése értelmében — külön megállapodás hiányában — az új kezelőre átszállnak mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek a korábbi kezelőt megillették, illetve terhelték. Minthogy a járadékösszegének megállapítása nagyobb terjedelmű bizonyítást igényel, ezért e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra utasította. A munkaügyi bíróság az új eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesnek keresetvesztesége nincs, ezért a járadék felemelése iránti keresetet elutasította. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: Az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről, szóló módosított 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet (továbbiakban: R.) 6. §-a értelmében a kezelő az állami ingatlan tekintetében — a polgári jog szabályai és a rendelet 7—13. §-a rendelkezései szerint — a tulajdonost < megillető jogokat gyakorolja és kötelezettségeit teljesíti. Az R. 7— 13. §-ai az állami ingatlanok bérbeadásáról és a