Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 12. szám

12 .szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 443 A biztosított dolgozók keresőképességének elbí­rálása — a betegség megállapításához és a meg­felelő gyógykezelés biztosításához hasonlóan — felelősségteljes orvosi döntést igényel. A kereső­képtelenség megállapítása a dolgozó munkavég­zés alóli mentesítését vonja maga után, amely a beteg gyógyulását elősegítő gyógytényező. A keresőképesség elbírálását a jogszabályok, a kijelölt kezelőorvosok feladatává teszik. A kezelő­orvosok kijelölését a területileg illetékes kórház­rendelőintézet (rendelőintézet) vezetője végzi, a budapesti és a megyei társadalombiztosítási igaz­gatóságok vezetőinek egyetértésével. A kijelölés során az alapellátó szolgálatok vezetői részére biz­tosítani kell az érvényes jogszabályok megisme­rését, továbbá minősíteni kell az orvosszakértői feladat ellátásához szükséges egészségügyi és tár­sadalombiztosítási, munkaegészségügyi ismerete­ket is. Az alapellátást végző orvosok kinevezésekor — természetesen — ezek a szempontok mérlegelés­re kerültek, illetve a jövőbeni kinevezéseknél is figyelembe kell ezt venni. Szükséges az is, hogy a keresőképességet elbíráló orvosok munkájának értékelése során erre külön figyelmet fordítsa­nak. A szükséges ismeretek hiánya esetén a megfelelő továbbképzést biztosítani kell. A keresőképességet elbíráló szakrendelések (gondozók, tanácsadó, üzemi szakrendelés) orvo­sainak munkájában is — az említetteken kívül -— figyelembe kell venni a vonatkozó szakmai­módszertani levelekben foglaltakat és az eddigi gyakorlati tapasztalatokat. A kijelölés feltételei mellett a szükséges módosításokat olyan értelem­ben kell elvégezni, hogy azoknak a szakrendelé­seknek az orvosai kerüljenek kijelölésre, ahol a keresőképtelen biztosítottak szakorvosi kezelését végzik. így a keresőképesség elbírálása és a gyógykezelés végzése azonos helyen történik (pl. szemészet, nőgyógyászat, traumatológia, sebé­szet stb.). A jogszabályi korszerűsítés azt a célt is szol­gálja, hogy egyértelműbb legyen a táppénzes helyzet alakulása szempontjából érdekelt vala­mennyi szervezet együttműködése. Ez a továb­biakban segíti a keresőképesség korszerű orvos­szakértői elbírálását és a felülvéleményezést, le­hetőséget ad a táppénzes helyzet mindenkori reális értékelésére, a táppénzes helyzet javítását szolgáló közös javaslatok kidolgozására, a szük­séges intézkedések megtételére. J j A rendelkezések módosítása során határozot­tabban került megfogalmazásra a körzeti orvosi szolgálat, az üzemorvosi hálózat és a szakrende­lések szerepe a keresőképesség elbírálásában, konkrétabban fogalmazódott meg a felülvélemé­nyező orvos és a főoryosi bizottság feladata és jogköre, kiegészült a jogszabály a társadalombiz­tosítási és érdekképviseleti szervek, valamint a munkáltatók féladatának meghatározásával, amely az üzem. a vállalat táppénzes helyzetének értékelésére vonatkozik. A keresőképesség orvosi elbírálásával kapcsola­tos feladatokat a 15 1986. (XII. 17.) EüM számú rendelettel módosított 2'1979. (V. 16.) EüM számú rendeletek, valamint a végrehajtásukra kiadott, a 13 1986. (Eü. K. 21.) EüM számú utasítással mó­dosított 17 1979. (Eü. K. 12.) EüM számú utasí­tások és szakmai irányelvek állapítják meg. Az üzemi egészségügyi szolgálat feladatát, mű­ködését az üzem gazdasági vezetőivel, társadalmi szerveivel való együttműködését az egészségügy­ről szóló 1972. évi II. törvény és a végrehajtásá­ra kiadott jogszabályok 15'1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet, a 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM szá­mú utasítás írják elő. A rendelkezések értelmében a járóképes üzemi dolgozóknál az üzemi egészségügyi szolgálatok főfoglalkozású orvosai végzik az előzetes, idősza­kos munkaalkalmassági és szűrővizsgálatok mel­lett, a gondozás keretében a keresőképesség or­vosi elbírálását. Ezentúl a munkáltatókkal, a tár­sadalombiztosítási üzemi kifizetőhelyekkel, illetve ahol a dolgozók társadalombiztosítási ellátását a tanácsi központi elszámoló hivatalok folvósítják. ott a munkahelyi felelősökkel együttműködve — az üzemi dolgozók teljes körére kiterjedően —> rendszeresen elemzik a keresőképtelen állomány alakulását, amelynek alapján javaslatot tesznek az üzemi körülményekben rejlő, keresőképtelen­séget előidéző okok felszámolására, segítséget ad­va a munkáltatók ezzel kapcsolatos feladatainak megoldásához. Az üzemi egészségügyi szolgálat felelős a dol­gozók egészségi állapotáért: az üzemi egészségvé­delem és a munkavégzés egészségügyi feltételei­vel kapcsolatos kérdésekben pedig a gazdasági vezetés szaktanácsadója. Ennek megfelelően e két terület szakembereinek rendszeresen együtt kell működniük, a dolgozók keresőképtelensége alaku­lásával kapcsolatos egészségügyi, valamint a munkáltatói feladatok végrehajtásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom