Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 36. szám

1138 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám rától és attól függetlenül, hogy az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik-e vagy sem. A Javaslat szerint a magánszemély összes jövedelmét (adótárgy) adókötelezettség terheli, tehát főszabályként minden jövedelem után adót kell fizetni. A Javaslat azonban egyes jövedelmeket adómentesnek minősít, illetőleg a felhasználás céljára tekintettel az adóalap kiszámítása során lehetővé teszi az összjövedelem csökkentését. 2. A törvény 2. §-ához A Javaslat meghatározza az adókötelezettség lényeges elemeit és keletkezésének időpontját. Az adókötelezettség ugyanis nem azonosítható az adófizetési kötelezettséggel, mivel annak részét képezi számos más kötelezettség (bejelentési, bizonylatmegőrzési stb.) is. Ezeket a Javaslat és az adóigazgatási jogszabályok határozzák meg részletesen. A Javaslat szerint az adókötelezettség olyan tevékenység megkezdésének vagy az olyan jogviszony keletkezésének a napján kezdődik, amelyből jövedelem származik. Az adókötelezettség létrejöttéhez elegendő annak lehetősége, hogy majd jövedelem keletkezik. így tehát az adókötelezettség önmagában nem feltételezi, hogy a jövedelem megszerzése megtörtént. Például a kisiparost tevékenysége megkezdésekor már bejelentési és más kötelezettségek is terhelik, akkor is, ha jövedelemre még nem tesz szert. Az adófizetési kötelezettség keletkezése ehhez képest későbbi időponthoz: a jövedelem tényleges megszerzéséhez kapcsolódik. így lehetséges az is, hogy bár az adókötelezettség létrejön, adót jövedelem hiányában nem kell fizetni. Az adókötelezettség a jövedelmet eredményező tevékenység esetében akkor is létrejön, ha a jövedelem a szükséges engedélyek nélkül vagy esetleg jogszabályi tilalom ellenére megkezdett tevékenység eredménye. 3. A törvény 3. §-ához. A törvény szerint minden belföldről származó jövedelem adókötelezettség alá esik, így különösen, ha az belföldön vég/ett tevékenységből vagy belföldi vagyoni értékből származik. Ennek alapján a tartósan külszolgálatot teljesítők jövedelme is belföldön adóköteles. A külföldről származó jövedelemre a Javaslat előírásait akkor kell alkalmazni, ha az azt megszerző magánszemélynek a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. A külföldről származó jövedelmek sajátosságai miatt a Javaslat felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy az általánostól eltérő szabályokat állapítson meg, de ennek során azonban a Javaslat szerint az adómentes jövedelmeket nem vonhatja adó a la. 4. A törvény 4. §-ához A Javaslat a magánszemély jövedelmeinek összességét eg\uttesen adóztatja. Jövedelmen a magánszemély bevételét, annak a Javaslatban előírt hányadat vagy annak meghatározott költségekkel csökkentett részét kell érteni. Bevétel pedig mindaz a vagyoni érték, amelyet a magánszemély megszerez, függetlenül attól, hogy az a valóságban jövedelem, költségtérítés vagy valaminek az ellenértéke-e, illetve, hogy a megszerzés milyen címen történt. így adót kell fizetni a II. fejezetben nevesítetten meghatározott jövedelmek után éppúgy, mint minden egyéb jövedelem, például magánszemélyek egymás közötti megbízásából származó jövedelem vagy éppen a hálapénz, borravaló után. A vagyoni érték átfogó kategória. Magában foglalja a pénzt és emellett mindazt - ingatlant és az ingó dolgot, jogot -, aminek vagyoni értéke lehet. Ennek megfelelően az adókötelezettség nem függ a bevétel, illetve a jövedelem konkrét formájától. Az adózás szempontjából döntő kérdés a bevétel és a jövedelem elhatárolása. A 4. § ennek három fő módszerét rögzíti. Az ezt követő szakaszok (5-12. §) a főbb bevételtípusok esetén meghatározzák a bevétel és a jövedelem elhatárolás konkrét módjait, illetve mértékét, a 13. § pedig az egyéb bevételek esetén követendő eljárást szabályozza. Az egyes bevételtípusok jövedelme az összjövedelem számításánál csak egyszer vehető figyelembe, ugyanaz a jövedelem többször nem eshet adó alá. Valamennyi rendelkezés elvi kiindulópontja az hogy adót csak a munkával (illetőleg más módon) elért jövedelem - a ráfordításokat meghaladó bevétel - után kell fizetni. 5. A törvény 5. §-ához A lakosság túlnyomó része jövedelmeinek döntő többségét munkaviszonyból, illetve szövetkezeti tagsági viszonyból szerzi meg. E jövedelemtípusoknál a befizetett szakszervezeti tagdíjjal csökkentett teljes fizetés, illetve járandóság - tehát a teljes bevétel - jövedelemnek tekintendő. Az általános szabályoktól az a legjelentősebb eltérés, hogy az adóalap kiszámításakor az összjövedelmet a naptári évben minden munkaviszonyban töltött hónap után 1000 forinttal - tehát összesen évi 12 000 forinttal - csökkenteni kell, mivel a munkaviszonyban végzett tevékenység is a munkavállaló részéről különböző költségekkel jár. Ezeknek a tételes kiszámítása és elszámolása jelentős adminisztrációs terhet róna mind a dolgozókra, mind pedig az adóhatóságra, és a költségek egy része nem is számszerűsíthető pontosan. Erre figyelemmel - a nemzetközi gyakorlattal összhangban - a Javaslat a költségeket átalányként ismeri el. A csökkentési lehetőség a munkáltató jellegétől és jogi helyzetétől függetlenül minden munkavállalót, így a magánmunkáltató alkalmazottait is megilleti. Ezt a kedvezményt azonban egyidejűleg legfeljebb egy munkaviszony alapján lehet igénybe venni, vagyis ha valakinek főállása mellett másodállása is van, azután már nem jár ez a kedvezmény. Az „alkalmazotti kedvezmény" az adóalap kiszámításakor az összjövedelemből vonható le. így egyrészt bizonyos mértékig a teljesítményelv is kifejezésre jut, mert az adó összegének megállapításánál a nagyobb jövedelemmel rendelkező személy a progresszió miatt valamivel nagyobb mértékű kedvezményben részesül, másrészt szűk kivételtől eltekintve akkor is jár a kedvezmény, ha a munkabér havi 1000 forintnál kisebb, illetve ha a dolgozó bár munkaviszonyban áll - bért nem kap. Mezőgazdasági szövetkezet tagját a kedvezmény akkor illeti meg, ha az előírt közös munkavégzési kötelezettségének eleget tett.