Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 34. szám

IC 34 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám kelhetjük, a szükséges rostok a zöldségek, a gyümölcsük, a teljes értékű gabonafélék révén jutnak szervezetünkbe. A túlzott sófogyasztás is ártalmas! Káros szenvedélyeink nemcsak ránk, családtagjainkra, munkatársainkra is veszélyesek. A dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás megbetegedéseket okozó hatása közismert. A munkahelyi közösségek alakítsanak ki olyan „szabályokat"', amelyek tiszteletben tartják a nem dohányzók érdekeit. Az alkoholfogyasztásban a mértékletesség nem csupán az elfogyasztott mennyiség csökkentésével érhető el, hanem azáltal is, ha kisebb alkoholtartalmú italokat fogyasztunk. A családi értékrendnek támogatnia kell az ésszerű tiltásokat az iskolában, a közlekedési eszközökön, a munkahelyen, a közintézményekben. Gyermekek és serdülők esetében érvényt kell szerezni az alkoholmentes életmódnak, és minden életkorban a kábítószer-fogyasztás tilalmának. A tényleges szenvedélybetegeket gyógyítani és gyógyíttatni kell, felépülésük után pedig mindent el kell követni beilleszkedésükért. Gyógyszerből a szükségesnél többet fogyasztunk. Az indokolatlan vagy túlzott fogyasztás, az öngyógyszerezés ártalmas. Az egészséges életmód kibontakoztatásában, a veszélyeztető kockázati tényezők elhárításában nagy szerepet, vállalhatnak a közösségek. A munkahelyeken és a lakóterületen egyaránt lehetőségét kell kapniuk arra, hogy beleszóljanak az életmódjukat, egészségüket, biztonságukat befolyásoló döntések hozatalába, legyen az a munkakörülmények alakítása, a munkaszervezés megváltoztatása vagy egy sportpálya építése, alkoholmentes klub létesítése, segítő szolgálat szervezése. Balesetet szenvedett, rosszulléttel bajba jutott embertársunk életesélyeit növeli, ha képzett, felkészült elsősegélynyújtó közreműködésére számíthat, amíg a mentő vagy az orvos megérkezik. A kölcsönös segítést semmiféle állami intézkedés, gondoskodás nem pótolhatja. A támaszt nyújtó közösségek (társadalmi szervezetek, egyesületek, családsegítő szolgálatok, egyházak) kialakítását, munkáját segítenünk kell. Az egészséges életmód feltétele az egymást tisztelő emberek társadalmának megteremtése, amelyben természetes mások megbecsülése, megértése, a mindennapok feszültségeinek, konfliktusainak helyes kezelése. Ahol nemcsak a jogrendszertől, hanem embertársaitól is mindenki elvárhatja, hogy egyenrangúként kezeljék, emberi méltóságát tiszteletben tartva bánjanak vele. Érvényesülnie kell ennek az elvnek a párkapcsolatokban, a szerelmi életben is, ahol a másik őszinte megbecsülése, a felelősségteljes viselkedés segít megőrizni a kapcsolat, a család harmóniáját. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a meggondolatlan szexuális kapcsolatokba bocsátkozó férfi és nő számos, az egészséget fenyegető veszélynek teszi ki magát. A régi gondok mellett a társadalomban drámai erővel jelentkező, következményeiben ma még fel nem mérhető AlDS-betegség rendkívüli hangsúlyt ad a helyes nemi magatartásnak. Az egészség másik fontos feltétele a tisztaság és a rend. Saját belső igényességünk késztessen minket környezetünk: házunk, kertünk, lakásunk, munkahelyünk rendben tartására. Alakítsunk ki olyan közhangulatot, amelyben nem sok becsülete van a higiénét nem igénylő embernek. Óvjuk a természetet, vigyázzunk a tisztaságra az utcán és a középületekben is, hiszen ezzel saját magunkat is megbecsüljük. A zöld növény életünk alkotó eleme. Sok országban és hazánk egyes településein szinte minden lakás ablakában virágok díszlenek, és minden tenyérnyi területen fű zöldell. Kövessük ezeket a szép példákat! IV. KÖZÖS ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI CSELEKVÉSRE VAN SZÜKSÉG Programunk célkitűzései csak akkor valósulhatnak meg, ha az életmódot alakító társadalmigazdasági feltételeket, érdekeket is megváltoztatjuk úgy, hogy az egészséges magatartás minél több ember számára legyen a mostaninál könynyebben választható lehetőség. Ennek érdekében fokozatosan, a korábbinál hatékonyabb állami intézkedéseket tervezünk. Nem titkolhatjuk azonban, hogy az állam a programmal együtt járó nagyobb anyagi terhekből egyelőre a szükségesnél kevesebbet tud vállalni, s ez az előrehaladás ütemét lassíthatja. Mégsem várhatunk a program indításával kedvezőbb gazdasági helyzet kialakulására, mert — az egészségi állapot mutatói sürgős cselekvést kívánnak; — a mainál jobb gazdasági körülmények között is romlott a lakosság egészségi állapota; — az egészségkárosító magatartás megváltoztatása sok esetben nemcsak pénzkérdés. Ebben egyetlen állami szerv közreműködése sem nélkülözhető, hiszen valamilyen formában mindegyiknek a tevékenysége érinti, formálja az egészséggel összefüggő magatartást. Mégis van néhány ágazat, amelynek alapfeladataiból eredően különleges a felelőssége az egészséges életmód feltételeinek megteremtésében. Az egészségügyi dolgozóknak, az egész szolgálatnak a program motorjává kell válnia. Erre jó alkalmat ad, hogy napirendre került az egészségügy szervezetrendszerének és irányításának korszerűsítése. Olyan átfogó változtatásokra van szükség, amelyek garantálják a megelőzés és a gyógyítás helyes arányát. Kulcskérdés, hogy a körzeti, üzemi és gyermekorvosok, a védőnők az egészség megőrzéséhez szükséges tanácsokat is adjanak, és foglalkozzanak a még nem beteg, de életmódjuk, munkafeltételeik miatt egészségük-