Tanácsok közlönye, 1986 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1986 / 5. szám

5. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 323 vüti foglalkoztatása lehetőségének idejét növelni IMt. V. 37. § (1) bekezdés]. Sok helyen kívánatos a próbaidő szélesebb körben történő alkalmazását, és a Mt. 23. § (2) bekezdésében biztosított időtartamon belül engedett mértékének megállapítását, valamint az egészségre ártalmas és veszélyes munkahelyeket a kollektív szerződésben újrarendezni. 4. Indokolt szabályozni a kényszerű termeléscsökkentések, illetve leállásuk esetére a foglalkoztatási, bérezési és egyéb munkaügyi kérdéseket is. Amennyiben valamilyen okból (pl. nincs munka, energia gondok stb.) a dolgozót saját munkakörében nem tudják foglalkoztatni és a munkaidő utólagos ledolgozására nincs lehetőség, a szabályozásnál szem előtt tartandó, hogy a dolgozónak — egyéb juttatások mellett — az állásidőre térítés jár. » Ha a dolgozót átmenetileg más munkakörben, állandó munkahelyén kívül, valamint más munkáltatónál (kirendelés) foglalkoztatták, a végzett munka szerint őt megillető munkabér nem lehet kevesebb az eredeti átlagkeresetnél; ennek időbeli korlátját a kollektív szerződés szabályozhatja [Mt. V. 37. § (1) bekezdés.] Indokolt szabályozni, ahol fennáll, a munkaerőfelszabadítás kényszerű szükségességének lehetőségét és az erre vonatkozó legfontosabb tennivalókat is (pl. átcsoportosítás, áthelyezés, átirányítás stb.). Ha a foglalkoztatás nem lehetséges, mód van a rendes szabadságok kényszerű kiadására; hoszszabb idő esetén törekedni kell arra, hogy az egybefüggően 10 munkanapot elérő szabadságot a dolgozó kérésének figyelembevételével adják ki. Ha ez a lehetőség sem áll fenn, akkor a vállalat mentesítést adhat a munkahelyen való megjelenéstől, az állásidőre vonatkozó térítés mellett. (Kényszerű termeléscsökkentés, illetve leállás esetén a dolgozót akarata ellenére nem lehet fizetésnélküli szabadságra küldeni.) Számolni kell azzal is, hogy az elvégzendő munka terjedelme nem kívánja meg a vállalati összlétszám egyidejű foglalkoztatását, és ezért a vállalat csökkentett termelést kénytelen folytatni. Ilyen esetekben célszerű az egyenlőtlen munkaidőt (másnaponkénti munkavégzést stb.) bevezetni. 5. A szabályozás során a munkáltató feladatainak maradéktalan és gazdaságilag eredményes teljesítését szolgáló kérdések közül — az előző tervidőszak tapasztalatai és a központi ajánlások figyelembevételével — kiemelten kell foglalkozni a munkaidő beosztására, valamint a munkarendre vonatkozó előírások meghatározásával. Olyan megoldások kialakítására kell törekedni, amelyek következtében a feladatok elvégzése a leggazdaságosabban oldható meg. Ennek során a munkáltató egyes részlegeinek tevékenységéhez rendelten kell a műszakbeosztás^ a többműszakos foglalkoztatást, a változatosabb (rugalmas stb.) munkaidőbeosztás helyi változatát kialakítani. A közvetlen lakossági ellátással vagy szolgáltatással foglalkozó munkáltatók telephelyeiken (egységeken, kirendeltségeken stb.) külön is rögzítsék a kollektív szerződésben a korszerűbb munkarendek valamely olyan változatát, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatások (ellátások) munkaidőn kívüli vagy szabadnapon történő igénybevételét. Ahol indokolt, idénymunkarendet kell alkalmazni, meghatározva a főidény időtartamát (első és utolsó munkanapját), továbbá a főidény^ és az azon kívüli időszak munkaidőkeretét. Az idénymunkarend differenciáltan is kialakítható (pl. ha a főidény munkatorlódásai eltérő időpontokban jelentkeznek, indokolt annak ütemezését megfelelően kialakítani). Az Mt. V. 40. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a kollektív szerződésben kell meghatározni azokat a készenléti jellegű munkaköröket is, amelyekben a munkáltató a dolgozót a törvényesnél hosszabb munkaidőben kívánja foglalkoztatni (pl. őrszolgálatosok). 6. A napi pihenőidőt csak különösen — indokolt esetben — egyes (pl. egészségre ártalmas vagy balesetveszélyes) munkakörök kivételével — célszerű 11 óránál rövidebb időben meghatározni. A munkaközi szünet időtartamát az étkezéshez szükséges tényleges idő alapján kell meghatározni, és kiadásának módjáról valamennyi munkaidőrend esetén rendelkezni kell. Ahol a munka egyoldalú igénybevétellel, egészségre ártalmas hatásokkal és fokozott baleseti veszéllyel jár, ott a kollektív szerződés rendelkezhet a munkahelyi testnevelésről. Ennek időtartamát a munkaközi szünetre vagy a teljesítménykövetelmények meghatározásával összefüggésben előírt — a munkaidőalapba beszámító — technológiai szünetre vonatkozó szabályozásnál kell figyelembe venni. A dolgozó által naponta, hetente, havonta, illetőleg éves szinten teljesíthető túlórák számát (kereteit) szervezeti egységenként és munkakörönként — a termelés igényeivel és a jogszabályi korlátozásokkal összhangban — differenciáltan indokolt megállapítani. A realitásoknak megfelelően felül kell vizsgálni azokat a munkaköröket, amelyekben csak rendkívüli esetekben és csökkentett mértékben rendelhető el túlmunka (pl. egészségre ártalmas munkakörök). 7. A módosított 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet 20. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel indokolt a kollektív szerződésben azoknak a munkaköröknek a meghatározása is, amelyeknél a saját személygépkocsi használatáért a munkáltató átalánytérítést fizethet.