Tanácsok közlönye, 1986 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1986 / 26. szám

26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1257 A Minisztertanács 1082 1983. (XII. 28.) számú határozata a hitelpolitikai irányelvekről A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének keretében — az áru- és pénzviszonyok szabályozó szerepének fokozott felhasználásával — növelni kell a megtakarításokat és a hitelnek hatékonyságon alapuló újraelosztó szerepét és terjedelmét. A hitel- és pénzpolitika olyan feltételeket és követelményeket támasszon, amelyek a tartósan jövedelmező gazdálkodásra, a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítására, illetve megszüntetésére, a jövedelmek ésszerű felhasználására ösztönöznek. Mindezek előmozdítása érdekében a Minisztertanács az 1987. évi népgazdasági tervben rögzített gazdaságfejlesztési célokkal összhangban, az 1937-ben érvényesítendő hitelpolitikai irányelveket a következőkben határozza meg: í. A határozat hatálya kiterjed a Magyar Nemzeti Bankra (a továbbiakban: jegybank), a pénzintézetekre (az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény — Ápt. — 31—33. §), valamint a pénzintézeti tevékenységet is végző más jogi személyekre, illetve az ilyen pénzalapokra (továbbiakban együtt: pénzintézet). 2. A jegybank feladata és felelőssége a gazdaságpolitika céljaival összehangolt hitelpolitika megvalósítása, ezen belül a pénz vásárlóerejének védelme. Ennek érdekében az Ápt. 29. §-ának (2) bekezdésében kapott jogosítványai alapján — a hitelkibocsátás szabályozásával a tervvel összhangban gyakoroljon befolyást a hitel útján kiáramló vásárlóerő, a pénzmennyiség alakulására; gondoskodjon a szigorú és szelektív hitelezési gyakorlat erősítéséről; — terelje a hitel útján kibocsátott vásárlóerő felhasználását a népgazdasági tervben meghatározott — a jövedelemképződést, a hatékonyság növekedését, a termelési és értékesítési struktúra átalakulását eredményező — célok megvalósítására; — a jegybanknál elhelyezendő kötelező tartalék, valamint a jegybanki refinanszírozási és a pénzintézetek által alkalmazandó egyes kamatlábak mértékének megállapításával, továbbá a 3. pontban foglaltak alkalmazásával gondoskodjon a pénzintézetek jegybanki irányításáról. 3. A jegybank megállapítja a pénzintézetek által igénybe vehető összes refinanszírozási hitelösszeg felső határát és ezen belül — megállapítja a 12. pontban felsorolt, a hitelezés szempontjából elsőbbséget élvező célok együttes refinanszírozási keretét; — meghatározott refinanszírozási lehetőséget biztosít általános célú fejlesztések hitelezéséhez; — megállapítja a rövid lejáratú, folyószámla jellegű refinanszírozási lehetőség felső határát; — a refinanszírozási lehetőség terhére további refinanszírozási hiteleket a jegybank — a Minisztertanács által meghatározott keretek között és feltételekkel — a pénzintézetekkel kötött szerződések alapján nyújt. A Világbank által nyújtott kölcsönöket az erre vonatkozó megállapodások feltételrendszerének megfelelően, egyedi hitelbírálatot mellőzve, de egyedi szerződések alapján bocsátja a jegybank a pénzintézetek rendelkezésére. 4. A jegybank és az állami bankfelügyelet előírásai, valamint a jogszabályok keretei között a pénzintézetek határozzák meg a hitelképesség ismérveit, a hitel- és a betétszerződések feltételeit, ideértve a lejárati és betételhelyezési időtartamok, valamint a kamatmértékek meghatározását is. 5. A pénzintézetek hiteldöntéseik során érvényesítsék az 1987. évi népgazdasági terv céljait, segítsék elő a terv által kiemelten kezelt — a 12. pontban felsorolt — célok megvalósulását. Fordítsanak fokozott figyelmet a gazdálkodó szervezetek pénzügyi helyzetére, a termelés és a forgalom zavartalan lebonyolítására, mozdítsák elő a jövedelmezőség fokozását. Törekedjenek a megtakarítások bővítésére és — a hitelezés szelektivitásának növelésével — a forrásoknak hatékony területekre való átcsoportosítására.