Tanácsok közlönye, 1986 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1986 / 26. szám

26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1237 B) A büntető jogalkalmazás jogpolitikai elvei 3. A bűnözés elleni küzdelemben — amelynek elsősorban a bűnözés objektív és szubjektív okainak feltárására és megszüntetésére, a bűnözés megelőzésére kell irányulnia — a társadalom valamennyi tagjának és szervezetének együttműködésére van szükség; meg kell teremteni e célok elérésének szervezeti formáit, módszereit. 4. A bűnüldöző és igazságügyi szervek derítsék fel a bűncselekményeket, gondoskodjanak az elkövetők — személyre való tekintet nélküli — felelősségre vonásáról, a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tevő körülmények feltárásáról. 5. A védelem és a védekezés jogának maradéktalan érvényesülése alpvető törvényességi követelmény. A büntető ügyek alapos és gyors elbírálása érdekében a jogalkalmazók biztosítsák, hogy a védő minden törvényes védekezési eszközt és módot késedelem nélkül felhasználjon. 6. Szakértőt kirendelni csak akkor indokolt, ha az ügy megítéléséhez szükséges tények szakszerű elbírálásához a különleges szakértelem elengedhetetlenül szükséges. A szakértők közreműködése azonban nem okozhatja az eljárás indokolatlan elhúzódását, a határidők megtartását tőlük is meg kell követelni. A tanúk idézése és kihallgatása nem eredményezheti az állampolgárok felesleges zaklatását, a munkából való indokolatlan kiesését. 7. Hatósági kényszer alkalmazására, különösen a személyes szabadság korlátozására a törvénvi előfeltételek megléte esetén is csak akkor kerüljön sor. ha az eljárás sikeres lefolytatása ezt feltétlenül megkívánja. Előzetes letartóztatás elrendelésére elsősorban a szökés veszélye, valamint az eljárás lefolytatásának a veszélyeztetése esetén, illetőleg akkor kerüljön sor. ha a bűnismétléstől alaposan tartani lehet. Időtartama ne haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket. 8. A büntetőjogi következmények differenciáltabban igazodjanak a cselekmény tárgyi súlyához, az elkövető társadalomra veszéyességéhez, a bűnösség fokához. Az egyéniesített felelősségre vonás biztosítsa a társadalom védelmét és a társadalom tagjainak visszatartását bűncselekmények elkövetésétől. A fiatalkorú elkövetők felelősségre vonásakor olyan büntetéseket és intézkedéseket kell alkalmazni, amelyek — figyelemmel a fiatalkori bűnözés megelőzéséhez fűződő fokozott társadalmi érdekekre — alkalmasak az elkövetők megnevelésére, életvitelük helyes irányú alakítására, így a társadalomba való beilleszkedésük elősegítésére. Ezért: a) a törvény fokozott szigorát kell alkalmazni az állam elleni, az élet elleni és a társadalom más alapvető érdekeit sértő vagy veszélyeztető, súlyos, szándékos bűncselekmények elkövetőivel, valamint a társadalomra különösen veszélyes visszaesőkkel szemben; b) példásan szigorú büntetést kell alkalmazni azok esetében, akik munkakerülő vagy alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi szemléletükből fakadóan követnek el bűncselekményeket. Ugyanígy kell eljárni az erőszakos, garázda jellegű, valamint a közélet tisztaságát veszélyeztető bűncselekmények elkövetőivel, a visszaesőkkel, valamint azokkal szemben, akik bűncselekményeket csoportosan, illetve szervezetten követnek el. Az alkoholista bűntettesek gyógyítására fokozott gondot kell fordítani; c) azokban az esetekben viszont, amikor az elkövetett cselekmény csak kisebb mértékben veszélyes a társadalomra, és az elkövető első ízben került összeütközésbe a törvénnyel, nevelő jellegű intézkedést vagy büntetést (elsősorban pénzbüntetést) kell alkalmazni. Ha az ilyen elkövetővel szemben büntetés kiszabása szükséges, felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a visszatartó hatás szigorított javító-nevelő munkával, javító-nevelő munkával, pénzbüntetéssel vagy önálló mellékbüntetéssel -nem biztosítható. Próbára bocsátás, illetőleg felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása esetén mindig vizsgálni kell, hogy a próbaidő eredményes elteltéhez szükséges-e pártfogó felügyelet elrendelése. A törvénnyel első ízben összeütköző, kisebb súlyú bűncselekményt elkövetőkkel szemben a rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztések kiszabásától lehetőleg tartózkodni kell; d) a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előnyt minden esetben maradéktalanul el kell vonni, lehetőleg rendelkezni kell az okozott kár megtérítéséről, s biztosítani szükséges az ezzel kapcsolatos intézkedés végrehajtását. 9. A katonai büntető eljárás járuljon hozzá a fegyveres erők és fegyveres testületek szolgálati fegyelmének megszilárdításához. Ezért az eljárás minden szakaszában megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a katonai sajátosságokra és érdekekre. A katonai rendet és a szolgálat érdekeit különösen sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények elkövetőit szigorúan meg kell büntetni. A kisebb mértékben veszélyes bűncselekmények esetén pedig az eljárás minden szakában vizsgálni kell, hogy nem lehet-e az ügyet fegyelmi jogkörben elbírálni. 10. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása — a törvényesség és a humanizmus szem előtt tartásával — segítse elő, hogy az elítéltekben kifejlődjék a társadalmilag hasznos életmód igénye és képessége. Az elítéltek személyiségének alakítását — a büntetés mellett — a társadalomra hasznos és megfelelően díjazott munkáltatással, az erkölcsi, akarati és az értelmi, kulturális ne-